Adam Rock kalandjai
Ötödik fejezet
Az elmúlt pár napban többet aludtam, mint életemben talán összesen... Erős túlzásokkal. A ház lakóinak száma immár három főre duzzadt, persze nem élhetek a nyakukon, ideje lenne új munka után néznem. Bár így, hogy halott is lehetnék.. Nem tudok változtatni a múlton.. Megtörtént és elviselhetetlenné teszi a napjaimat. De legalább az álmaim tiszták maradtak. Vajon Edwardék is erre az álláspontra jutottak? Lemenve az emeletről semmi különöset nem tapasztaltam. Clariss a konyhában ténykedett, Edward a nappaliban ült és olvasott. Jó vaskos egy könyv, szinte lexikonnak becézhető. - Én nem ajánlom, hogy zavard! Inkább segíts nekem és figyeld a sütőt. - Fenséges illatok! - El a kezekkel! Majd, ha kész lesz és végeztél az első fogással. Ne nézz így rám... ilyen szomorú őz szemekkel! Nem érdekel... Akkor sem kapsz repetát. Punktum, részemről lezárva. - Ebből látszik, hogy kinőttem a kisgyermek szerepéből.. - Ed! Lennél oly kedves és behoznád a postát? - Hm?? Mondtál valamit, Clar? - Majd én!
- Mi lesz a sütővel? - Van még rajtam kívül is egy haspók a lakókörnyezetedben.. Tudod pont a sütemény az, amiért lerakná azt az olvasmányt.. Jobban ismerem, mint hinnéd. - Edward Rock! Finomságot kapsz, ha most ide jössz és segédkezel nekem. - Tényleg jól hallottam? Omlós, harapnivaló, friss és forró... összefut a nyál a számban. - Az öcsém meg hová tűnt? - Te és a figyelem....Még vele sem voltál képes kijönni.. Mióta állítólag el tettek láb alól, mindig óvatos vagyok. Most egy lélek sincs az utcán, de ki tudja... Régen volt erre egy szomszéd. Idős bácsika.. Folyton kukucskált a függöny mögül és pofákat vágott. Egyszer megdobálták a házát rohadt paradicsommal a helyi kölykök... Másnap mindegyiknek a bringája le volt eresztve. Felfújni meg képtelenség lett volna őket. Mivel egy bosszúszomjas "idegen" szétfarigcsálta a gumikat. Sorra jöttek a feljelentések és az a sok huzavona.. Végül egy tragédia vetett véget ennek.. Elhunyt az öreg. Most meg itt vagyok én, hogy felborítsam a rendet. Na nézzük, mit hozott ma nekünk a mikulás.. Számla, számla, számla, valami tévés agymosó prospektus, újabb befizetetlen csekk, banki kivonat, magazin álláskeresőknek? Ez valami csúf utalás akart lenni arra, hogy ideje észbe kapnom? Kevés hiányzott, hogy visszafelé menet rájuk robbantsam a bejáratot... - Ez meg mi a jó franc? Rám se hederítettek.. Bátyó dudorászott, az asszony meg nevetgélt.. Csak nekem furcsa az utóbbi? Lusta, feledékeny, nemtörődöm, ráadásul még a születésnapomat sem volt képes megjegyezni ennyi év alatt.. Nem tudom, hogy milyen tojásból verték fel, de az tutira megzápult.. Viszont most beszállok a füttykoncertbe. Clar elnevette magát, miközben figyelte a két nem mindennapi testvért, ahogy a "színpadon" kiélik a zene iránti rajongásukat. - Szép volt srácok... Mi az az újság a kezedben, Addy? Ti rendeltétek, nem?
- Mi lesz a sütővel? - Van még rajtam kívül is egy haspók a lakókörnyezetedben.. Tudod pont a sütemény az, amiért lerakná azt az olvasmányt.. Jobban ismerem, mint hinnéd. - Edward Rock! Finomságot kapsz, ha most ide jössz és segédkezel nekem. - Tényleg jól hallottam? Omlós, harapnivaló, friss és forró... összefut a nyál a számban. - Az öcsém meg hová tűnt? - Te és a figyelem....Még vele sem voltál képes kijönni.. Mióta állítólag el tettek láb alól, mindig óvatos vagyok. Most egy lélek sincs az utcán, de ki tudja... Régen volt erre egy szomszéd. Idős bácsika.. Folyton kukucskált a függöny mögül és pofákat vágott. Egyszer megdobálták a házát rohadt paradicsommal a helyi kölykök... Másnap mindegyiknek a bringája le volt eresztve. Felfújni meg képtelenség lett volna őket. Mivel egy bosszúszomjas "idegen" szétfarigcsálta a gumikat. Sorra jöttek a feljelentések és az a sok huzavona.. Végül egy tragédia vetett véget ennek.. Elhunyt az öreg. Most meg itt vagyok én, hogy felborítsam a rendet. Na nézzük, mit hozott ma nekünk a mikulás.. Számla, számla, számla, valami tévés agymosó prospektus, újabb befizetetlen csekk, banki kivonat, magazin álláskeresőknek? Ez valami csúf utalás akart lenni arra, hogy ideje észbe kapnom? Kevés hiányzott, hogy visszafelé menet rájuk robbantsam a bejáratot... - Ez meg mi a jó franc? Rám se hederítettek.. Bátyó dudorászott, az asszony meg nevetgélt.. Csak nekem furcsa az utóbbi? Lusta, feledékeny, nemtörődöm, ráadásul még a születésnapomat sem volt képes megjegyezni ennyi év alatt.. Nem tudom, hogy milyen tojásból verték fel, de az tutira megzápult.. Viszont most beszállok a füttykoncertbe. Clar elnevette magát, miközben figyelte a két nem mindennapi testvért, ahogy a "színpadon" kiélik a zene iránti rajongásukat. - Szép volt srácok... Mi az az újság a kezedben, Addy? Ti rendeltétek, nem?
Ednek meg nekem van munkánk... ami viszont téged illet..lábadozol.. Lehet, hogy a sors küldte neked... - Ha olyan kegyes lett volna hozzám, nem veszi el tőlem azt az embert, akit második családomnak éreztem... - Clariss! Most én csitítalak. Olyan sebeket tépsz fel benne, melyekről csak nekünk, tesóknak van fogalmunk. - Edward! Tudom, hogy mit csinálok.. - Rosszul teszed! - Srácok, muszáj ezt? Miattam ne veszekedjetek. Az ebédet és a desszertet elfogadom, azután felvonulok a szobámba. Legközelebb vacsoránál ülünk majd együtt az asztalnál. Csöndben telt az evés, ivás. Ed nagy pofával tömte magába, Clar viszont csak tologatta a villájával. Én meg udvariasan, kis falatokra felvágva és feltűzve fogyasztottam el. Láttam, hogy bántja az előbbi kirohanása. Valahogy mégsem tudok rá igazán haragudni.. Amikor első nap átölelt a fülembe súgott valamit. Edward erről nem tud semmit.. lakat a számon... Azóta mindent másképp látok. Nem is olyan rossz ember, mint először hittem. A bátyámra néztem, ő meg vissza rám. Biccentettem a fejemmel. Vette az adást és kivitte a tányérokat elmosni. - Addy ezt igazán nem kellett volna.. - Mikor akarod neki elmondani, Clar? - Majd ha minden a régi lesz. - Én melletted állok, csak ne idegeskedj.. Menj, pihenj le. Kicsit elbeszélgetek a jómadárral. - Fel fog neki tűnni, hogy... - Ezzel most ne törődj!
... Meddig tisztogatod még ezeket az edényeket? Na add ide, eltörlöm. Száraz konyharuhával fényesre csiszoltam a felületüket.
Ugye nem a délelőtti kis szócsatározáson agyalsz még mindig? -- -- Nincs semmi gond, öcsi! Majd lesz valahogy... Eszembe jutott.. Mindketten a konyha padlója felé néztünk... Lehetetlen elfelejteni. Holnap lenne.. - Ne folytasd! - Meglátogatod? - Van mit mesélnem neki. Kiváló hallgatóság... - Anyu néha még beszél róla.. De évről-évre egyre kevesebb időt szán rá.... Nem hiszem el, hogy elfelejtette... - Ő ilyen típus.... belül is erős jellem... Mindketten szipogtunk egy egészségeset, aztán lábujjhegyen felsuhantam az emeletre. Nem bírtam ki és belestem a hálószobájukba. Clariss az igazak álmát aludta. Amint beléptem a szobámba, azonnal visszahőköltem. Az ágyamon ott feküdt az a magazin a postaládából. Távozz tőlem!... Köszi. Álmodj szépeket.
Leheveredtem a kedvenc ágyneműmre, kicsit meggyúrtam a párnám és belelapoztam a "Hogyan keress friss kirúgottként munkát" alcímet viselő napilapba.. Az első oldalon rögtön rám vigyorgott egy elegánsan öltözött "irodai alkalmazott". Hófehér, villanós fogak, élére vasalt ing, dizájnos nyakkendő.. Mintha csak egy filmből lépett volna elő. " Ne csüggedjen, nálunk mindig a legfrissebb munkaajánlatokat találja! Kollégáink telefonon tájékozódnak a hirdetések hitelességét illetően. Bizalommal forduljon hozzánk. Megtaláljuk a legmegfelelőbb munkát az ön számára." Micsoda bemutatkozás.. Szinte pátoszos könnyek között, tapsolva ünnepeltem őket... Lapoztam és integető emberek tömege fogadott.
" Minden jót kíván az Álláskereső guru"!" Máris belevetem magam a böngészésbe. Nem, nem,...csinos pincérlányokat keresünk..., pultos csajt... erős fizikumú férfit... az adott munkában tapasztalatot szerzett személyt...nem, nem, nagyon nem!... 100 oldalas és már a felénél is túl vagyok. Nem várt vendég zavarta meg a figyelmemet. Béke!?? Te meg honnan pottyantál ide? Hol voltál egész álló nap? Mit is gondolok, nem tud válaszolni...
Most nem érek rá veled foglalkozni, épp munkát keresek.... Egy ideig bámulta az egyik oldalt, majd aki jól végzi dolgát, egyszerűen odapisilt! Hé, te! Mit csinálsz?? Most nézd meg, minden csupa Béke lett... Ahhoz képest, hogy milyen aranyos vagy, elég nagy galibát tudsz okozni... Száríthatom meg... Most meg mit nevetsz? Azt hiszed ez olyan mókás? Még a végén felébreszted a szomszéd szobában alvót... Nem tudja, hogy társat kaptam... Egész karrierem során egyedül dolgoztam, erre rám sóznak egy olyasfajtát, mint te. Ez sem véletlen... Úgy tűnik már valamelyest olvasható.... Ennyi, végeztem vele. Nincs semmi érdekes közöttük.... Mit mutogatsz a farkaddal? Mindegy is... megszomjaztam, várj meg itt, amíg visszatérek. Ha el mersz mozdulni, száműzlek! Nem tartott sokáig a jó magaviselete... Mire a szobába léptem, éppen a magazint harapdálta. Nem hiszem el! Relax Addy... Úgyis hasztalan volt... Leültem az ágy szélére és elgondolkodtam. Mit kezdjek most magammal? Se lakásom, se munkám... Legalább családom még van. Meg ez a kis ördög itt mellettem. Azonnal a párna mögé rejtőzött és onnan nézett. Várjunk csak! Olyan furcsa a hátsó borító. Mintha nem is egy lapból állna, hanem össze lenne ragadva kettő.. Milyen igazam volt. Megkerestem apu régi levélvágó kését, mert hát ki tudja...
Óvatosan felvágtam a szélénél és... Ez meg mi a jó fene? Alatta találtam egy fecnit. Az egyik oldalán a címük, a másikon a cég neve szerepelt. Ez valami névjegykártya féleség akar lenni? Elég viharvert szegény... Ugye selyem majom?? Először a boríték, most meg ez... Nem nagyon ismerem a környéket, de kíváncsivá tett... Fel is hívom ezen a számon. Hatos, vagy nyolcas? Egyszerre rövidlátó lettem? Clar "kiütötte" magát, Edward meg most jön fel az emeletre... Mit csinálhatott ennyi ideig? Ja.. már emlékszem.. Kényes ügy.. Ki ráz a hideg.. Elment az ajtóm mellett és visszatolatott. Felvonta a szemöldökét, rámutatott a hálószobájukra, aztán az ujjával elfűrészelte a nyakát. Úgy sem tudja meg... Tátogtam neki. Egy vállrántással elintézte a dolgot és tovább sétált. Előkaptam a telefonomat és bepötyögtem a számokat. Kicseng.. Jó jel...Vonalban voltam.. Egy mély hang szólt bele. Pár mondat után szétkapcsolt... "- Szóval megtalálta a mi kis ajándékunkat... Gratulálok Mr. Rock!...Mindig nézzen hátra, mert ott van a helyzet megoldása..." Tudják ki vagyok, talán azt is, hogy éppen hol tartózkodom. Veszem a kabátomat és útnak indulok.. Vacsorára itthon leszek. A mobilom gps-e egy külső kerületre mutatott. Nesze nekem... Most aztán sűrűn mögém fogok nézni... Talán egy busz, ha járt arra, de kösz, inkább gyalog teszem meg ezt a távolságot... Milyen jó, hogy át kellet szelnem a várost, ezért az utcáért... Sehol egy ember? Kérek egy spagetti western stílusú aláfestő zenét! Néztem a házszámokat, de egy idő után elvesztettem a fonalat. Nincs ilyen! Találomra kiválasztottam egy kétemeletes épületet. Az ablakokat mocsok és por borította, a felső szinten redőnyök takarták el a belső tereket. Három csengő van a kapcsolón, ezek közül egyik sem az. Ne szórakozzatok velem! Válaszként recsegő, ropogó hangot adott ki magából. Az ajtó kitárult, én meg beslisszoltam. Lift? Tettem vele egy próbát. Megnyomtam a kettest és vártam. Ja igen, a rácsot be kell húzni! Nagy nehezen megindult felfelé. Most meg mért állt meg? Hahó valaki! Teszteltek nagyokosok? Ilyen tempóban sohasem érek fel a másodikra! Minek is tépem a szám... Üres az egész kóceráj... Csoda, hogy a villanyt még nem kötötték ki. Vissza az elsőre! Ez nem mozdul! Már kezdtem feladni, amikor hirtelen megindult és megérkeztem a végállomásra. Szemben csak egy ajtó állt. Nyikorogva kinyílt és egy fekete alakot láttam mögötte. Besétáltam, a bejárat meg becsapódott mögöttem. Milyen szép iroda! Minden flottul a helyén van. Az asztalon irathalmaz várta a munkára vágyót. A tapéta régimódi, múlt századi mintákat hordozott magán. Cigi füstöt éreztem a közelből. Köhintettem egyet. Az ablak előtti Karos székben megmozdult valaki... " - -- - Köszöntöm az irodánkban, uram. Örülünk, hogy minket választott. - Nem úgy volt, hogy maguk akartak engem? Kuncogás törte meg a beszélgetésünket. - Ohh mister Rhock.. Miszoda kis, hogy is mondják, s'il vous plait? Áhh még vann.. Maga egy igázi huhmorzshák! - Ne is foglalkozzon vele, Adam. Három "ember" sziluettje tűnt fel a sötétből. Mindannyian... olyan... Talán 1m magasak lehettek, nem több. A középső, feltehetőleg a főnök, felnézett és ezzel fel is fedte a kilétüket. Atya... Nem, nem ez lehetetlen. Szemei mandula vágásúak voltak. Bőre szürkéskék árnyalatú. - Kedves úriembernek látszik. Modorom és neveltetésem megköveteli, hogy kezemet nyújtsam ön felé. A nevem Oscar. Látom ledöbbent a látványomtól. Kérem foglaljon helyet. Csak tessék.
Legalább 10 percig néztem az asztal szélét és nem mozdultam. Még a fejemet sem mozdítottam meg... Na most engem is kivert a hideg veríték. A vállamra helyezte valamelyikük a kezét... Majdnem felsikoltottam. Aztán eszembe jutott Mr. Circus.. Hátra fordítottam a fejemet és a szemébe néztem. - Ich bin Ulrich. --- - Örvendek! Magam sem gondoltam volna, de kezet fogtam vele. Maguk idegenek! - Káprázatos felfedezés, Mr. Rock. - Tehát összegezzük! Egy amerikai, egy német és egy francia! - Francois vagyok! Oscar, Ulrich és Francois... Mhost meg minh ghondolkodhát? - Ja-ja biztósan kezdőbetűk! - U.F.O... Ez még viccnek is rossz... - Francois kívül senki sem olyan ütődött természetű, Mr. Rock.. - Elmegyek! - Vigyázni, kint veszély lesni magát! - Az ön helyében nem lenne merszem hozzányúlni ahhoz a kilincshez. - Akkor kinyitom az ablakot! - Uraim! Kérem feküdjenek vízszintes pozícióba! - Tornázni készülnek? - Lhe a földreh , Monsieur! Piros kis pont jelent meg a mellkasomon. Ezek tényleg nem vicceltek! Olyan hasast dobtam, hogy még a szomszéd utcában is hallották a jajgatásomat! Pillanatok múlva golyó ütötte át az ablakot... - Kérem kússzon oda és húzza le a redőnyt azzal madzaggal.. Köszönjük. - Mit tegyek? - El fogadni munka ajánlatunk! - Ulrich-nak igaza van, kedves uram. A szoba növény mellett talál egy aktatáskát. Hozza ide és nyissa ki. - Milyen pihe könnyű. Micsoda kütyü. - Lhátom meggyőhztük. - Mi a dolgom? - Ez egy idővisszaugró! - Hogy micsoda? - Egyszerűbben időgép, uram. Higgyen nekünk! - Hová kell mennem? - Képzelje el... vissza a múltba.. Arra az időpontra, amikor elbocsájtották az állásából! - Maguk végig követtek? Nem, mintha lebecsülném a képességeiket... - Erősítse az övére, itt van a használati utasítás. Ne feledje, nem szabad, hogy megsérüljön!... - Itt helyben működik? - Báhrhol, Monsieur! Beállítottam a leírás alapján és megnyomtam a középső gombot. Mintha valami távirányító lett volna. Visszatekert a megfelelő jelenethez... Ott álltam, napokkal korábban... Magamtól is rájöttem, hogy mi a feladatom. Meg kell tudnom miért rúgtak ki és talán még meg menthetem...Anne-t...
" Minden jót kíván az Álláskereső guru"!" Máris belevetem magam a böngészésbe. Nem, nem,...csinos pincérlányokat keresünk..., pultos csajt... erős fizikumú férfit... az adott munkában tapasztalatot szerzett személyt...nem, nem, nagyon nem!... 100 oldalas és már a felénél is túl vagyok. Nem várt vendég zavarta meg a figyelmemet. Béke!?? Te meg honnan pottyantál ide? Hol voltál egész álló nap? Mit is gondolok, nem tud válaszolni...
Most nem érek rá veled foglalkozni, épp munkát keresek.... Egy ideig bámulta az egyik oldalt, majd aki jól végzi dolgát, egyszerűen odapisilt! Hé, te! Mit csinálsz?? Most nézd meg, minden csupa Béke lett... Ahhoz képest, hogy milyen aranyos vagy, elég nagy galibát tudsz okozni... Száríthatom meg... Most meg mit nevetsz? Azt hiszed ez olyan mókás? Még a végén felébreszted a szomszéd szobában alvót... Nem tudja, hogy társat kaptam... Egész karrierem során egyedül dolgoztam, erre rám sóznak egy olyasfajtát, mint te. Ez sem véletlen... Úgy tűnik már valamelyest olvasható.... Ennyi, végeztem vele. Nincs semmi érdekes közöttük.... Mit mutogatsz a farkaddal? Mindegy is... megszomjaztam, várj meg itt, amíg visszatérek. Ha el mersz mozdulni, száműzlek! Nem tartott sokáig a jó magaviselete... Mire a szobába léptem, éppen a magazint harapdálta. Nem hiszem el! Relax Addy... Úgyis hasztalan volt... Leültem az ágy szélére és elgondolkodtam. Mit kezdjek most magammal? Se lakásom, se munkám... Legalább családom még van. Meg ez a kis ördög itt mellettem. Azonnal a párna mögé rejtőzött és onnan nézett. Várjunk csak! Olyan furcsa a hátsó borító. Mintha nem is egy lapból állna, hanem össze lenne ragadva kettő.. Milyen igazam volt. Megkerestem apu régi levélvágó kését, mert hát ki tudja...
Óvatosan felvágtam a szélénél és... Ez meg mi a jó fene? Alatta találtam egy fecnit. Az egyik oldalán a címük, a másikon a cég neve szerepelt. Ez valami névjegykártya féleség akar lenni? Elég viharvert szegény... Ugye selyem majom?? Először a boríték, most meg ez... Nem nagyon ismerem a környéket, de kíváncsivá tett... Fel is hívom ezen a számon. Hatos, vagy nyolcas? Egyszerre rövidlátó lettem? Clar "kiütötte" magát, Edward meg most jön fel az emeletre... Mit csinálhatott ennyi ideig? Ja.. már emlékszem.. Kényes ügy.. Ki ráz a hideg.. Elment az ajtóm mellett és visszatolatott. Felvonta a szemöldökét, rámutatott a hálószobájukra, aztán az ujjával elfűrészelte a nyakát. Úgy sem tudja meg... Tátogtam neki. Egy vállrántással elintézte a dolgot és tovább sétált. Előkaptam a telefonomat és bepötyögtem a számokat. Kicseng.. Jó jel...Vonalban voltam.. Egy mély hang szólt bele. Pár mondat után szétkapcsolt... "- Szóval megtalálta a mi kis ajándékunkat... Gratulálok Mr. Rock!...Mindig nézzen hátra, mert ott van a helyzet megoldása..." Tudják ki vagyok, talán azt is, hogy éppen hol tartózkodom. Veszem a kabátomat és útnak indulok.. Vacsorára itthon leszek. A mobilom gps-e egy külső kerületre mutatott. Nesze nekem... Most aztán sűrűn mögém fogok nézni... Talán egy busz, ha járt arra, de kösz, inkább gyalog teszem meg ezt a távolságot... Milyen jó, hogy át kellet szelnem a várost, ezért az utcáért... Sehol egy ember? Kérek egy spagetti western stílusú aláfestő zenét! Néztem a házszámokat, de egy idő után elvesztettem a fonalat. Nincs ilyen! Találomra kiválasztottam egy kétemeletes épületet. Az ablakokat mocsok és por borította, a felső szinten redőnyök takarták el a belső tereket. Három csengő van a kapcsolón, ezek közül egyik sem az. Ne szórakozzatok velem! Válaszként recsegő, ropogó hangot adott ki magából. Az ajtó kitárult, én meg beslisszoltam. Lift? Tettem vele egy próbát. Megnyomtam a kettest és vártam. Ja igen, a rácsot be kell húzni! Nagy nehezen megindult felfelé. Most meg mért állt meg? Hahó valaki! Teszteltek nagyokosok? Ilyen tempóban sohasem érek fel a másodikra! Minek is tépem a szám... Üres az egész kóceráj... Csoda, hogy a villanyt még nem kötötték ki. Vissza az elsőre! Ez nem mozdul! Már kezdtem feladni, amikor hirtelen megindult és megérkeztem a végállomásra. Szemben csak egy ajtó állt. Nyikorogva kinyílt és egy fekete alakot láttam mögötte. Besétáltam, a bejárat meg becsapódott mögöttem. Milyen szép iroda! Minden flottul a helyén van. Az asztalon irathalmaz várta a munkára vágyót. A tapéta régimódi, múlt századi mintákat hordozott magán. Cigi füstöt éreztem a közelből. Köhintettem egyet. Az ablak előtti Karos székben megmozdult valaki... " - -- - Köszöntöm az irodánkban, uram. Örülünk, hogy minket választott. - Nem úgy volt, hogy maguk akartak engem? Kuncogás törte meg a beszélgetésünket. - Ohh mister Rhock.. Miszoda kis, hogy is mondják, s'il vous plait? Áhh még vann.. Maga egy igázi huhmorzshák! - Ne is foglalkozzon vele, Adam. Három "ember" sziluettje tűnt fel a sötétből. Mindannyian... olyan... Talán 1m magasak lehettek, nem több. A középső, feltehetőleg a főnök, felnézett és ezzel fel is fedte a kilétüket. Atya... Nem, nem ez lehetetlen. Szemei mandula vágásúak voltak. Bőre szürkéskék árnyalatú. - Kedves úriembernek látszik. Modorom és neveltetésem megköveteli, hogy kezemet nyújtsam ön felé. A nevem Oscar. Látom ledöbbent a látványomtól. Kérem foglaljon helyet. Csak tessék.
Legalább 10 percig néztem az asztal szélét és nem mozdultam. Még a fejemet sem mozdítottam meg... Na most engem is kivert a hideg veríték. A vállamra helyezte valamelyikük a kezét... Majdnem felsikoltottam. Aztán eszembe jutott Mr. Circus.. Hátra fordítottam a fejemet és a szemébe néztem. - Ich bin Ulrich. --- - Örvendek! Magam sem gondoltam volna, de kezet fogtam vele. Maguk idegenek! - Káprázatos felfedezés, Mr. Rock. - Tehát összegezzük! Egy amerikai, egy német és egy francia! - Francois vagyok! Oscar, Ulrich és Francois... Mhost meg minh ghondolkodhát? - Ja-ja biztósan kezdőbetűk! - U.F.O... Ez még viccnek is rossz... - Francois kívül senki sem olyan ütődött természetű, Mr. Rock.. - Elmegyek! - Vigyázni, kint veszély lesni magát! - Az ön helyében nem lenne merszem hozzányúlni ahhoz a kilincshez. - Akkor kinyitom az ablakot! - Uraim! Kérem feküdjenek vízszintes pozícióba! - Tornázni készülnek? - Lhe a földreh , Monsieur! Piros kis pont jelent meg a mellkasomon. Ezek tényleg nem vicceltek! Olyan hasast dobtam, hogy még a szomszéd utcában is hallották a jajgatásomat! Pillanatok múlva golyó ütötte át az ablakot... - Kérem kússzon oda és húzza le a redőnyt azzal madzaggal.. Köszönjük. - Mit tegyek? - El fogadni munka ajánlatunk! - Ulrich-nak igaza van, kedves uram. A szoba növény mellett talál egy aktatáskát. Hozza ide és nyissa ki. - Milyen pihe könnyű. Micsoda kütyü. - Lhátom meggyőhztük. - Mi a dolgom? - Ez egy idővisszaugró! - Hogy micsoda? - Egyszerűbben időgép, uram. Higgyen nekünk! - Hová kell mennem? - Képzelje el... vissza a múltba.. Arra az időpontra, amikor elbocsájtották az állásából! - Maguk végig követtek? Nem, mintha lebecsülném a képességeiket... - Erősítse az övére, itt van a használati utasítás. Ne feledje, nem szabad, hogy megsérüljön!... - Itt helyben működik? - Báhrhol, Monsieur! Beállítottam a leírás alapján és megnyomtam a középső gombot. Mintha valami távirányító lett volna. Visszatekert a megfelelő jelenethez... Ott álltam, napokkal korábban... Magamtól is rájöttem, hogy mi a feladatom. Meg kell tudnom miért rúgtak ki és talán még meg menthetem...Anne-t...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése