Adam Rock kalandjai
Hatodik fejezet
Nyolc óra és negyvenöt perc... Már háromnegyed órája a volt munkahelyemen ücsörögtem és vártam, hogy a szemembe mondják, " Ki van rúgva"... Iszonyú még most is belegondolnom. Emlékszem, hogy becsekkoltam a portán, amint beléptem az épületbe. Rám emlékezni fognak. Nem tudnám kimagyarázni ,hogy miként kerültem vissza a start mezőre... Ki kell tartanom, amíg a múltbéli énem elhagyja ezt a helyet. Semmiképp sem találkozhatunk, különben felborulna az idő egyensúlya. Képtelen vagyok rá... Kivárni.. Anne meg hamarosan hazaér és... Nem hibázhatok! Elvileg tudok egy hátsó bejáratról. Csak figyelnem kell, hogy ne vegyenek észre, amíg a másik lépcsőházban felfelé tartok.. A főnököm okkal bocsátott el.. Ez az ok pedig nem más volt, mint Raznov szennyes keze... Sajnos ezt az intézményt is illegális pénzekkel tartják fent....
Most úgy érzem magam, mint egy bűnrészes... Koncentráljunk a célra! Egy biztonsági őr szokott álldogálni a hátulsó bejáratnál. Ismerem..Rendes fickó. Ikergyermekei vannak, sokszor még a belső tereket is ő pásztázza át.. Nagyon sokat dolgozik, szinte alig marad ideje a családjára.. Néha elbeszélgettem vele, de nem igazán lettünk, úgymond barátok.. Remélem beenged és nem kell semmi olyat tennem, amit nem igazán szeretnék. Adam? Maga az? Mint látja, igen. Mit keres itt? Nem elől kellene bemennie? Gondoltam fordított napot tartok. Nincs ínyére a dolog? Tudja jól, hogy itt csak én mehetnék ki és be... Nem tehetne esetleg kivételt? Az eszem azt parancsolja, hogy ne engedjek... Viszont a szívem azt súgja, hogy ön jó ember... Rendben, menjen, de erről nem tudok semmit! Köszönöm!... Sokat segített, nem is tudja igazából mennyit is... Felcsörtettem a lépcsőn, majdnem belebotlottam az egyik volt kolléganőmbe... Sohasem kedveltem őt... Igazi kis perszóna... Nyal a főnöknek, közben alád rak... Legalább sunyi módon kihallgathattam a kis bájcsevejét a másik unszimpatikus kollégával... Mi a fene?? Rólam susmognak... Hogy micsoda?... Kikérem magamnak, még hogy én lopnék másoktól... Mi az, hogy fent hordom az orromat? Én dolgoztam a legtöbbet ennél a .... Úgy megmondanám a magamét.. de emlékszem, hogy ők már találkoztak velem, amikor a főnök hivatott... Még szerencse, hogy ennyire jó az emlékező képességem.. Bár így is bele futhatok egy - egy nem várt alakba... Miután szétszéledtek, szinte kúszva tettem meg az utolsó pár métert az iroda ajtajáig.. Még ebédidő sem volt, amikor utamra engedtek... Disznóság... Ideje bosszút állnom és megtudnom az igazat.. A fénymásoló mögé bújtam és láttam, ahogy kisétálok azon a bizonyos ajtón. Szörnyű, hogy ennyire el voltam kámpicsorodva... Még egy perc és befordulok a folyosó sarkán... Vajon itt van az, amit régen a belső zsebembe rejtettem?... Bingó! Még, hogy nem jön jól egyszer egy dísz sál!
Úgy érzem magam benne, mint egy bandita. Nem ismerhet fel. Tudom, hogy nem szabadna letámadnom, de erélyesen kell fellépnem, különben nem tudom meg az igazságot. Itt a pillanat... Benyitottam! Háttal állt nekem, éppen matatott az aktagyűjtő fiókok valamelyikében... Majdnem szívrohamot kapott, amikor meglátott. - Maga meg kicsoda?? - Üljön le, most!...- Mit képzel?! Hívom a biztonságiakat! - Én a helyében nem nyomnám meg a mellényében hordott kis jelzőt! - Honnan tud erről?? - Nem is hinné el mennyi mindent tudnék kiteregetni a kedves vezetőségnek és a kollégáknak... - Mit akar?! - Tudok a piszkos kis dolgairól... Most szépen felmegyünk a tetőre... Ne próbáljon menekülni, meg vannak az eszközeim... Nem is állt rosszul ez a szerep. Eddig nagyon úgy fest, bevette... Óvatosan felbaktattunk a galamb "etetőre"... - Nem tudom miről beszél... Ez egy legális üzlet... - Én meg a jövőből jöttem... Hagyja ezt a süket dumát... Ki az a Raznov és mit akar ettől az újságtól? - Mi-mi? Maga meg mimiről bebeszél?? - Borzasztóan játssza az együgyűt! Végig ez a fószer pénzelte az egész bizniszt! Az napilap csak egy fedősztori! - Hagyja abba! Nem ért semmit! - Ne akarja, hogy erőszakhoz folyamodjak!...Látja ezt az övemen? Ez egy bomba... Felrobbantom a kócerájt, tehát válaszoljon a kérdéseimre! Higgye el, nem lépek vissza.. - Mért pont én.. Meg fognak ölni, amiért elárulom őket... - Kik?? - Bonyolult... A régi időkre nyúlik vissza.. - Szóval nem az újságírásért alapították a céget? - Nem egészen... De erről tényleg nem beszélhetek, így is kihúztam a gyufát... - Csak bólogasson... Amit állítottam, megállja a helyét? A feje függőlegesen le és fel mozgott. - Most menjen, így is veszélyes, hogy elhagytam a helyemet... - Hm..Szóval megfigyelik. Köszönöm, hogy szakított rám időt.... Elsétáltam és kiléptem az emberi konzerv közepébe. Kilenc óra öt perc. A csomagot elhelyeztem a kocsimban és bele kezdtem hosszas és értelmetlen önmarcangolásomba. Hihetetlen, hogy ennyi időt elpocsékoltam, ahelyett, hogy egyenesen hazaindultam volna... Most látom! Éppen ott üldögélek a padon.. Még nem vettem meg a sörömet. Előbb kell odaérnem, mielőtt.. Az autót nem használhatom, azzal megborítanám az egész idősíkot. Kell valami, egy gyors mégis hatékony és könnyen mozgatható jármű... Meg van! A közelben állomásozott egy "Kölcsönözz bringát, védd a környezeted" Odaadtam az aprót, mondván majd visszahozom! Ezer éve nem tekertem már! Kicsit kacskaringósan ment az elején, de 5 perc után ráéreztem! Tekertem is ezerrel. Járdán, biciklinek kijelölt szakaszon. Ne dudáljatok rám, én is csak sietek! Tényleg idegesítőek a pedálozók... Kilenc óra harminc perc... Még van időm... Negyvenöt... Tíz óra kereken.
Lassan beszálltam és elindultam az "utolsó" útra... Váltsál már zöldre, haza kell érnem! Megbolondultak a lámpák... az autósok egyre dühösebbek lettek! Minden ellenem szól... Mi lesz már??.. Repül az idő... Mindjárt fél tizenkettő... Közlekedési rendőrök? Végre valahára.. Mutogassatok csak, én meg tekerek! Lassan háromnegyed tizenkettő és vígan beszélgetnek! Ez már több a sokknál. Haladni szeretnék fiúk, nekem is dolgom van... Még nem értem oda az újságos bódéhoz... Én meg az óra.. Ha óránként háromszor nem nézek rá, akkor egyszer sem. Dél múlt és itt szobrozunk a többi emberrel... Ha fél egyig nem történik változás, én elindulok, jöhet bármi... Megmondtam!... Nem láttam és hallottam semmit és senkit.. Egy pillanat volt az egész.. Már csak azt észleltem, amikor megérintette a kétkerekűmet. Lezakóztam róla és végiggurultam a poros járdán. Viszont a lábamat sikerült bevernem.. Sokan csak álltak és néztek rám némán, senki sem volt képes arra, hogy legalább megkérdezze mi a bajom.. Alig vártam, hogy felkerüljek a közösségi oldalakra... A busz vezetőjében pozitívan csalódtam. A balesetet követően rögtön megállította a járművét, kiszállt és odarohant hozzám. - Jól van, fiam? - Úgy látom mindenem megvan! - Adja a kezét! - Köszönöm, elfogadom! - Biztosan ne hívjak mentőt? - Kutya bajom! - A lábára sántít! - Mondom, nincs gond... Menjen és tegye a dolgát, miattam ne álljon a forgalom! - Rendben, jobbulást magának! - Jó munkát a továbbiakban. Micsoda egy strapabíró kis szerkezet ez a bicaj! Túl élte az ütközést. Mondjuk épp csak megpöccintett... Így sérülten nem tudom hozni a megfelelő szintet.. Oda fogok érni!!
Még hogy biciklis miatt állhat a forgalom... Hm?? Ez olyan ismerős, mintha már megtörtént volna egyszer... Áhh! Csak képzelődtem. Nekem is a legmesszebbre kellett költöznöm... Úgy képzeljétek az én kis városkámat, mint egy óriási káosz, egy hatalmas, kiragadott részletét... Itt mindig történik valami izgalmas.. Csőtörés, Gyilkosság, Felvonulás, Bankrablás, Robbantás.... Erre az utóbbira még gondolnom sem szabadna. Még órákat tekertem hazafelé, a Nap utolsó sugarai nyugovóra tértek és a Hold, mint hű követő, átvette az uralmat a horizont felett.
Leszálltam a bringáról és odarohantam az ajtóhoz. Valami ismeretlen erő megállított és hátralökött. Nem teheted ezt! Akárhogy is próbálkoztam, nem engedett. Ekkor meghallottam azt a bizonyos búgó hangot. Valahova el kellett bújnom.. Berohantam a mellettünk lévő sikátorba és elbújtam a konténer mögött. Láttam, ahogy kiszállok és besétálok. Néma csend... Van egy kis ablak a ház oldalán, de semmit sem hallottam... Hatalmas robaj, füst... Megtörtént és én semmit sem tudtam tenni ez ellen. Macska nyávogásra lettem figyelmes. Egy fehér bundájú, heterokrómiás cica bámult az arcomba. Szinte olyan volt, mint ha egy emberi lény figyelte volna rezdüléseimet. A szemei... Csak egyetlen embert ismertem aki ilyen szépséges csodával született... Anne! A cica megijedt és elrohant! Várj, ne menj el! Nem hagyhatsz itt megint... Komolyan? Egy háziállathoz beszéltem?.. Nem tudom ki verhette be jobban a fejét.. Én vagy a múltbéli énem, aki... Tényleg! Borzasztóan festek! Az a legrosszabb, hogy sehogyan sem tudok magamon segíteni... Au.. Valami megcsípett és éget! Villámgyorsan lecsatoltam az időgépet... Be volt repedve néhol és még szikrázott is... Most, hogyan jutok haza??? Közben ébredezni kezdtem a szélvédő tetején, így kereket kellett oldanom... Egyetlen helyet tudtam, ahová mehetek. Felkaptam a biciklimet és eltekertem abba az utcába, ahonnét elküldtek ide... Amikor ütköztem és a földön henteregtem... akkor sérülhetett meg ez a kütyü... Nesze neked földönkívüli technológia.. Made in China...
Remélem még garanciális és cserélik.. Késő éjjelt ütött az órám. Hiába csöngettem, nem nyílt a bejárati ajtó... Feszegettem, erőszakkal próbáltam beljebb jutni és... Napokkal korábban még nem gondoltam volna, hogy itt kötök ki.. és most irány az emelet.. A lift szokás szerint beragadt, de a fáradtságom miatt elbóbiskoltam és csak a rázkódásra ébredtem fel... Csak foltokat láttam annyira elhagyott az erőm.. beestem az ajtón és bumm.. leütöttek... - Hol vagyok??? - Ulrich? Ne lógjon bele az arcomba, ha kérhetem... - Honnan tudni nevem? - Thalán Khémkedikh vhalakinek?? - Francois! Felültem és megcsapott az ismerős füstös levegő. Szóval maga szívja azt a cigarettát.. - Thán bhaj? - Oscar hová tűnt? - Ne aggódjon kedves, Adam... Hoztam egy friss kötést a fejére! Még egyszer bocsánat az udvariatlan bemutatkozásért.. De látom maga már ismer minket.. - Hol van a kabátom? - Felákásztáni oda falra! - Akkor majd én odamegyek és.. - Ne fáradjon! Mit is kellene keresnem? - Csak nyúljon bele a belső zsebébe. Egy sál van köréje bugyolálva.. - Ezt meg honnan szerezte, uram? - Önök adták nekem azzal a kísérő szöveggel, hogy vissza kell mennem a múltba... - Feltehetőleg lesz itt egy tökéletes példány, mivel a jövőből hozottat tettem tönkre... - --- Mégiscsak kijárt magának az a koki...
Francois! Kérem a táskát! - Ahzonnal Oscar! Tudja, hogyan kell kalibrálni? - Egyszer már sikerült! Még vacsora előtt haza kell érnem... - Várjunk csak! Valamit elfelejtettem... Útba ejtem... Mielőtt távozna, amire rálelt, választ adott önnek? - Részben, de még több kérdést is felvet! Köszönöm a vendéglátást, pár nap múlva újra találkozunk! ... és Oscar! Amerikainak néztem, pedig a dialektusából lejön, hogy angol. Elnézést a tévedésemért... Ezek voltak az utolsó szavaim ebben a korábbi síkban... Másodpercek múlva megint az irodában álltam. - Csak, hogy megjött. Túl sok izgalmat nem bírna ki a mi öregecske ketyegőnk! Igen Angol vagyok, kedves Adam Rock! - Hová tűnt a hibás készülék?? Amikor felhasználta a régit, a jövőbeli egyszerűen eltűnt! Egy időben csak egy lehet ezen a helyen. - Mennem kell. Várjon! Ne felejtsen el virágot vinni! Itt a két kerekűm! Csoda, hogy nem lopták el... Ja persze, erre csak ők laknak egyedül... Felmásztam az ülésre és eltekertem a messzeségbe... Letámasztottam a puha fűre és besétáltam a sírkövek, kripták és mauzóleumok közé... Itt lesz valahol.. Meg van! ... Szia.. apa. Rég találkoztunk! Alig tudtam megszólalni, annyira elöntött a szomorúság.. megint elsírtam magam. Könnyeimmel áztattam a sírboltját.. Sajnálom, hogy akkor nem voltam ott.. Talán még ma is élnél. ... Tessék, itt van pár szál virág.. A mezőről szettem, hogy friss, illatos növények vigyázzanak a lelkedre.. Leültem mellé és csak bámultam, üresen, tudattalanul... Néhány rovar elmászott a lábaim alatt... Teltek -múltak a percek... Egyre jobban kitisztult a fejem.. Esni kezdett. Ám ekkor csoda történt... Valaki megvédett az esőcseppek elől... Felnéztem és megnyugodtam.. - Adam? - Anya? Gyere menjünk! Átöleltem... Olyan rég volt.. Álltunk ott az esernyő alatt és sírtunk.... Aztán hazamentünk..
Úgy érzem magam benne, mint egy bandita. Nem ismerhet fel. Tudom, hogy nem szabadna letámadnom, de erélyesen kell fellépnem, különben nem tudom meg az igazságot. Itt a pillanat... Benyitottam! Háttal állt nekem, éppen matatott az aktagyűjtő fiókok valamelyikében... Majdnem szívrohamot kapott, amikor meglátott. - Maga meg kicsoda?? - Üljön le, most!...- Mit képzel?! Hívom a biztonságiakat! - Én a helyében nem nyomnám meg a mellényében hordott kis jelzőt! - Honnan tud erről?? - Nem is hinné el mennyi mindent tudnék kiteregetni a kedves vezetőségnek és a kollégáknak... - Mit akar?! - Tudok a piszkos kis dolgairól... Most szépen felmegyünk a tetőre... Ne próbáljon menekülni, meg vannak az eszközeim... Nem is állt rosszul ez a szerep. Eddig nagyon úgy fest, bevette... Óvatosan felbaktattunk a galamb "etetőre"... - Nem tudom miről beszél... Ez egy legális üzlet... - Én meg a jövőből jöttem... Hagyja ezt a süket dumát... Ki az a Raznov és mit akar ettől az újságtól? - Mi-mi? Maga meg mimiről bebeszél?? - Borzasztóan játssza az együgyűt! Végig ez a fószer pénzelte az egész bizniszt! Az napilap csak egy fedősztori! - Hagyja abba! Nem ért semmit! - Ne akarja, hogy erőszakhoz folyamodjak!...Látja ezt az övemen? Ez egy bomba... Felrobbantom a kócerájt, tehát válaszoljon a kérdéseimre! Higgye el, nem lépek vissza.. - Mért pont én.. Meg fognak ölni, amiért elárulom őket... - Kik?? - Bonyolult... A régi időkre nyúlik vissza.. - Szóval nem az újságírásért alapították a céget? - Nem egészen... De erről tényleg nem beszélhetek, így is kihúztam a gyufát... - Csak bólogasson... Amit állítottam, megállja a helyét? A feje függőlegesen le és fel mozgott. - Most menjen, így is veszélyes, hogy elhagytam a helyemet... - Hm..Szóval megfigyelik. Köszönöm, hogy szakított rám időt.... Elsétáltam és kiléptem az emberi konzerv közepébe. Kilenc óra öt perc. A csomagot elhelyeztem a kocsimban és bele kezdtem hosszas és értelmetlen önmarcangolásomba. Hihetetlen, hogy ennyi időt elpocsékoltam, ahelyett, hogy egyenesen hazaindultam volna... Most látom! Éppen ott üldögélek a padon.. Még nem vettem meg a sörömet. Előbb kell odaérnem, mielőtt.. Az autót nem használhatom, azzal megborítanám az egész idősíkot. Kell valami, egy gyors mégis hatékony és könnyen mozgatható jármű... Meg van! A közelben állomásozott egy "Kölcsönözz bringát, védd a környezeted" Odaadtam az aprót, mondván majd visszahozom! Ezer éve nem tekertem már! Kicsit kacskaringósan ment az elején, de 5 perc után ráéreztem! Tekertem is ezerrel. Járdán, biciklinek kijelölt szakaszon. Ne dudáljatok rám, én is csak sietek! Tényleg idegesítőek a pedálozók... Kilenc óra harminc perc... Még van időm... Negyvenöt... Tíz óra kereken.
Lassan beszálltam és elindultam az "utolsó" útra... Váltsál már zöldre, haza kell érnem! Megbolondultak a lámpák... az autósok egyre dühösebbek lettek! Minden ellenem szól... Mi lesz már??.. Repül az idő... Mindjárt fél tizenkettő... Közlekedési rendőrök? Végre valahára.. Mutogassatok csak, én meg tekerek! Lassan háromnegyed tizenkettő és vígan beszélgetnek! Ez már több a sokknál. Haladni szeretnék fiúk, nekem is dolgom van... Még nem értem oda az újságos bódéhoz... Én meg az óra.. Ha óránként háromszor nem nézek rá, akkor egyszer sem. Dél múlt és itt szobrozunk a többi emberrel... Ha fél egyig nem történik változás, én elindulok, jöhet bármi... Megmondtam!... Nem láttam és hallottam semmit és senkit.. Egy pillanat volt az egész.. Már csak azt észleltem, amikor megérintette a kétkerekűmet. Lezakóztam róla és végiggurultam a poros járdán. Viszont a lábamat sikerült bevernem.. Sokan csak álltak és néztek rám némán, senki sem volt képes arra, hogy legalább megkérdezze mi a bajom.. Alig vártam, hogy felkerüljek a közösségi oldalakra... A busz vezetőjében pozitívan csalódtam. A balesetet követően rögtön megállította a járművét, kiszállt és odarohant hozzám. - Jól van, fiam? - Úgy látom mindenem megvan! - Adja a kezét! - Köszönöm, elfogadom! - Biztosan ne hívjak mentőt? - Kutya bajom! - A lábára sántít! - Mondom, nincs gond... Menjen és tegye a dolgát, miattam ne álljon a forgalom! - Rendben, jobbulást magának! - Jó munkát a továbbiakban. Micsoda egy strapabíró kis szerkezet ez a bicaj! Túl élte az ütközést. Mondjuk épp csak megpöccintett... Így sérülten nem tudom hozni a megfelelő szintet.. Oda fogok érni!!
Még hogy biciklis miatt állhat a forgalom... Hm?? Ez olyan ismerős, mintha már megtörtént volna egyszer... Áhh! Csak képzelődtem. Nekem is a legmesszebbre kellett költöznöm... Úgy képzeljétek az én kis városkámat, mint egy óriási káosz, egy hatalmas, kiragadott részletét... Itt mindig történik valami izgalmas.. Csőtörés, Gyilkosság, Felvonulás, Bankrablás, Robbantás.... Erre az utóbbira még gondolnom sem szabadna. Még órákat tekertem hazafelé, a Nap utolsó sugarai nyugovóra tértek és a Hold, mint hű követő, átvette az uralmat a horizont felett.
Leszálltam a bringáról és odarohantam az ajtóhoz. Valami ismeretlen erő megállított és hátralökött. Nem teheted ezt! Akárhogy is próbálkoztam, nem engedett. Ekkor meghallottam azt a bizonyos búgó hangot. Valahova el kellett bújnom.. Berohantam a mellettünk lévő sikátorba és elbújtam a konténer mögött. Láttam, ahogy kiszállok és besétálok. Néma csend... Van egy kis ablak a ház oldalán, de semmit sem hallottam... Hatalmas robaj, füst... Megtörtént és én semmit sem tudtam tenni ez ellen. Macska nyávogásra lettem figyelmes. Egy fehér bundájú, heterokrómiás cica bámult az arcomba. Szinte olyan volt, mint ha egy emberi lény figyelte volna rezdüléseimet. A szemei... Csak egyetlen embert ismertem aki ilyen szépséges csodával született... Anne! A cica megijedt és elrohant! Várj, ne menj el! Nem hagyhatsz itt megint... Komolyan? Egy háziállathoz beszéltem?.. Nem tudom ki verhette be jobban a fejét.. Én vagy a múltbéli énem, aki... Tényleg! Borzasztóan festek! Az a legrosszabb, hogy sehogyan sem tudok magamon segíteni... Au.. Valami megcsípett és éget! Villámgyorsan lecsatoltam az időgépet... Be volt repedve néhol és még szikrázott is... Most, hogyan jutok haza??? Közben ébredezni kezdtem a szélvédő tetején, így kereket kellett oldanom... Egyetlen helyet tudtam, ahová mehetek. Felkaptam a biciklimet és eltekertem abba az utcába, ahonnét elküldtek ide... Amikor ütköztem és a földön henteregtem... akkor sérülhetett meg ez a kütyü... Nesze neked földönkívüli technológia.. Made in China...
Remélem még garanciális és cserélik.. Késő éjjelt ütött az órám. Hiába csöngettem, nem nyílt a bejárati ajtó... Feszegettem, erőszakkal próbáltam beljebb jutni és... Napokkal korábban még nem gondoltam volna, hogy itt kötök ki.. és most irány az emelet.. A lift szokás szerint beragadt, de a fáradtságom miatt elbóbiskoltam és csak a rázkódásra ébredtem fel... Csak foltokat láttam annyira elhagyott az erőm.. beestem az ajtón és bumm.. leütöttek... - Hol vagyok??? - Ulrich? Ne lógjon bele az arcomba, ha kérhetem... - Honnan tudni nevem? - Thalán Khémkedikh vhalakinek?? - Francois! Felültem és megcsapott az ismerős füstös levegő. Szóval maga szívja azt a cigarettát.. - Thán bhaj? - Oscar hová tűnt? - Ne aggódjon kedves, Adam... Hoztam egy friss kötést a fejére! Még egyszer bocsánat az udvariatlan bemutatkozásért.. De látom maga már ismer minket.. - Hol van a kabátom? - Felákásztáni oda falra! - Akkor majd én odamegyek és.. - Ne fáradjon! Mit is kellene keresnem? - Csak nyúljon bele a belső zsebébe. Egy sál van köréje bugyolálva.. - Ezt meg honnan szerezte, uram? - Önök adták nekem azzal a kísérő szöveggel, hogy vissza kell mennem a múltba... - Feltehetőleg lesz itt egy tökéletes példány, mivel a jövőből hozottat tettem tönkre... - --- Mégiscsak kijárt magának az a koki...
Francois! Kérem a táskát! - Ahzonnal Oscar! Tudja, hogyan kell kalibrálni? - Egyszer már sikerült! Még vacsora előtt haza kell érnem... - Várjunk csak! Valamit elfelejtettem... Útba ejtem... Mielőtt távozna, amire rálelt, választ adott önnek? - Részben, de még több kérdést is felvet! Köszönöm a vendéglátást, pár nap múlva újra találkozunk! ... és Oscar! Amerikainak néztem, pedig a dialektusából lejön, hogy angol. Elnézést a tévedésemért... Ezek voltak az utolsó szavaim ebben a korábbi síkban... Másodpercek múlva megint az irodában álltam. - Csak, hogy megjött. Túl sok izgalmat nem bírna ki a mi öregecske ketyegőnk! Igen Angol vagyok, kedves Adam Rock! - Hová tűnt a hibás készülék?? Amikor felhasználta a régit, a jövőbeli egyszerűen eltűnt! Egy időben csak egy lehet ezen a helyen. - Mennem kell. Várjon! Ne felejtsen el virágot vinni! Itt a két kerekűm! Csoda, hogy nem lopták el... Ja persze, erre csak ők laknak egyedül... Felmásztam az ülésre és eltekertem a messzeségbe... Letámasztottam a puha fűre és besétáltam a sírkövek, kripták és mauzóleumok közé... Itt lesz valahol.. Meg van! ... Szia.. apa. Rég találkoztunk! Alig tudtam megszólalni, annyira elöntött a szomorúság.. megint elsírtam magam. Könnyeimmel áztattam a sírboltját.. Sajnálom, hogy akkor nem voltam ott.. Talán még ma is élnél. ... Tessék, itt van pár szál virág.. A mezőről szettem, hogy friss, illatos növények vigyázzanak a lelkedre.. Leültem mellé és csak bámultam, üresen, tudattalanul... Néhány rovar elmászott a lábaim alatt... Teltek -múltak a percek... Egyre jobban kitisztult a fejem.. Esni kezdett. Ám ekkor csoda történt... Valaki megvédett az esőcseppek elől... Felnéztem és megnyugodtam.. - Adam? - Anya? Gyere menjünk! Átöleltem... Olyan rég volt.. Álltunk ott az esernyő alatt és sírtunk.... Aztán hazamentünk..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése