Adam Rock kalandjai
Harmadik fejezet
Mi az már! Aludni sem hagytok? Matattam jobbra - balra, de sehol sem találtam a mobiltelefonomat. Itt rezeg valahol...Na megvan! Mégse! Becsúszott a rések közé.. Alig tettem be ide a lábam, máris galibát csinálok..Ahogy forgolódtam ide - oda, leestem a földre. Vigyen el a... alig bírtam feltápászkodni. Csak fel ne ébresszem őket. Így is előállt az a helyzet... kolonc lettem a nyakukon. Amikor anno berendezkedtem ebbe a kis hajlékba, még elviselhetőbb voltam. Teltek-múltak az évek és egyre rosszabb lett a kedélyállapotom. Sokszor ittasan vánszorogtam haza. Mondjuk nem emiatt mentem el. Új életet akartam kezdeni nélkülük. Éreztem magamban annyi erőt, hogy talpra álljak... Na végre meg vagy! -Igen? Halló? Nem értem, kicsit lassabban! Milyen Steve? Kinek a kicsodája? Phil? Hogy kerül hozzád a telefonja? Nem is tudtam, hogy van gyereke! Mit titkolhat még előlem?... Mi a baj? Ki van az ágyad alatt? Biztosan csak valami rémeset álmodtál.. Feküdj vissza szépen és aludj tovább! Miért nem megy? Ne félj, csak a fáradság miatt látod. Nem mehetek át hozzátok! Az egy dolog, hogy te megengeded. Apáddal megbeszéltünk pár dolgot és... Ragaszkodom az ott elhangzottakhoz. Szerinted semmit sem fog tudni a dologról? Ne nevettess.. Másszak be az ablakodon? Nem! visszautasítom... Nehogy szipogni kezdjél ott nekem!... Miután leraktam a kagylót.. elgondolkodtam mi lenne a helyes.. Végül hagytam egy cédulát az én szeretett családomnak. Még visszatérek. Egyszer majd a jó szívem visz a sírba. Ahogy kiléptem, hűs szellő ölelt magához. Hajnali négy óra. Olyan üres, mégis üdítő látvány.
Merre is laknak? Persze ezt elfelejtettem megkérdezni tőle.. Valami rémlik. Talán a Cirkusz irányába? Rendben, elindulok arra és majd alakul valahogy.. Legalább fél órát gyalogoltam...és akkor előttem termett. Mint egy romhalmaz, úgy állt ott az egykor szebb napokat is megélt szórakoztató "központ". Nem sok ház van erre felé. Vagy jobbra, vagy barra kell kanyarodnom. Megkockáztatom.. legyen a bal! Itt nyitva van a felső ablak! Egy kisfiú arcát fedeztem fel... néha, néha kitekintett.. Szia! Jó helyen járok? .. Néma csend. - Ki-ki vagy? - Adam Rock! Akit az előbb csörgettél meg. - Iiigen? Ott van hátul egy létra. Kérlek szépen siess! Óvatosan átmásztam a kerítésen és elsettenkedtem hátra. Előre hoztam és neki támasztottam a falnak. Pont az ablakig ér. Micsoda szerencse! Amint ráléptem az első fokra, hatalmasat reccsent. Vajon mióta állhatott ott? El is felejtettem milyen tériszonyosnak lenni.. Nem lehetek gyáva! Egy gyerek előtt. Bízik bennem és a segítségemet kérte. Érted megszívom magam, kisember!
Egyszer azért lenéztem. Kár volt... Olyan szorosan fogtam ezek után azokat a korhadt deszkákat, hogy csoda, ha egybe marad, miután bemászok az ablakon... - Mi a helyzet? - Most éppen a szekrényemben bujkál. Kaparászások jöttek abból az irányból, ahol a bútor tartózkodott. Tényleg nem hallucinált? - Van valami fegyvered? - Néha baseballozunk apával.. Tessék, de vigyázz rá, nagyon régi! - Rendben, kiskrapek. Odaálltam és elhúztam a szekrény ajtaját! Abban a szempillantásban valami szőrös izé nekem ugrott. Majdnem dobtam egy hátast, de az ágy pont jókor volt, jó helyen.
A hátamon feküdtem. Kezemben a mellkasomhoz szorított kis állatka. Felnéztem és elmosolyodtam.. Egy selyemmajom! Ne félj tőle, nem bánt! Gyere ülj le ide mellém és simogasd meg! Ugye, hogy milyen rendes? - Téényleg nem veszélyes. Most viszont mennem kell! - Hová viszed? - El innen.. Van egy tippem arra, hogy honnan szökhetett meg. Apukádnak meg azt üzenem... vigyázzon rátok! - ööö... Sok szerencsét kívánok neked Adam Rock! - Köszönöm szépen.. Miután otthagytam, visszasétáltam az elágazáshoz. A kis majom nem ficánkolt, sőt a vállamra mászott és onnan figyelt.
Amint az épülethez közeledtem, egyre izgatottabbá vált. Úgy látom jó helyen járok. Az egyetlen bejárat be volt deszkázva.. Merre menjek? A kis édes mutogatni kezdett! Milyen okos vagy. Biztosan jobban feltalálja magát itt. Így hát hátra mentem és micsoda öröm.. megtaláltam az eddig eldugottnak hitt művész bejárót!
Nagy levegőt vettem és én, meg az újdonsült társam betettük lábunkat az elhagyatott Cirkuszba.
Merre is laknak? Persze ezt elfelejtettem megkérdezni tőle.. Valami rémlik. Talán a Cirkusz irányába? Rendben, elindulok arra és majd alakul valahogy.. Legalább fél órát gyalogoltam...és akkor előttem termett. Mint egy romhalmaz, úgy állt ott az egykor szebb napokat is megélt szórakoztató "központ". Nem sok ház van erre felé. Vagy jobbra, vagy barra kell kanyarodnom. Megkockáztatom.. legyen a bal! Itt nyitva van a felső ablak! Egy kisfiú arcát fedeztem fel... néha, néha kitekintett.. Szia! Jó helyen járok? .. Néma csend. - Ki-ki vagy? - Adam Rock! Akit az előbb csörgettél meg. - Iiigen? Ott van hátul egy létra. Kérlek szépen siess! Óvatosan átmásztam a kerítésen és elsettenkedtem hátra. Előre hoztam és neki támasztottam a falnak. Pont az ablakig ér. Micsoda szerencse! Amint ráléptem az első fokra, hatalmasat reccsent. Vajon mióta állhatott ott? El is felejtettem milyen tériszonyosnak lenni.. Nem lehetek gyáva! Egy gyerek előtt. Bízik bennem és a segítségemet kérte. Érted megszívom magam, kisember!
Egyszer azért lenéztem. Kár volt... Olyan szorosan fogtam ezek után azokat a korhadt deszkákat, hogy csoda, ha egybe marad, miután bemászok az ablakon... - Mi a helyzet? - Most éppen a szekrényemben bujkál. Kaparászások jöttek abból az irányból, ahol a bútor tartózkodott. Tényleg nem hallucinált? - Van valami fegyvered? - Néha baseballozunk apával.. Tessék, de vigyázz rá, nagyon régi! - Rendben, kiskrapek. Odaálltam és elhúztam a szekrény ajtaját! Abban a szempillantásban valami szőrös izé nekem ugrott. Majdnem dobtam egy hátast, de az ágy pont jókor volt, jó helyen.
A hátamon feküdtem. Kezemben a mellkasomhoz szorított kis állatka. Felnéztem és elmosolyodtam.. Egy selyemmajom! Ne félj tőle, nem bánt! Gyere ülj le ide mellém és simogasd meg! Ugye, hogy milyen rendes? - Téényleg nem veszélyes. Most viszont mennem kell! - Hová viszed? - El innen.. Van egy tippem arra, hogy honnan szökhetett meg. Apukádnak meg azt üzenem... vigyázzon rátok! - ööö... Sok szerencsét kívánok neked Adam Rock! - Köszönöm szépen.. Miután otthagytam, visszasétáltam az elágazáshoz. A kis majom nem ficánkolt, sőt a vállamra mászott és onnan figyelt.
Amint az épülethez közeledtem, egyre izgatottabbá vált. Úgy látom jó helyen járok. Az egyetlen bejárat be volt deszkázva.. Merre menjek? A kis édes mutogatni kezdett! Milyen okos vagy. Biztosan jobban feltalálja magát itt. Így hát hátra mentem és micsoda öröm.. megtaláltam az eddig eldugottnak hitt művész bejárót!
Nagy levegőt vettem és én, meg az újdonsült társam betettük lábunkat az elhagyatott Cirkuszba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése