Adam Rock kalandjai
Negyedik fejezet
Patkányok!!! Majdnem a szívbajt hozták rám.. Téged meg nagyon jól neveltek... Példát kéne vennem rólad.. Mi is legyen a neved? Béke jó lesz? ... Fülig ért a szája! Akkor ezt megbeszéltük. Minden csupa lucsok és törmelék.. A kábelekről nem is beszélve.. Jól helyben hagyták szegényt.. Lebontani nem akarták, cserébe szétverték a falakat és mindent elvittek, ami mozdítható. Gyermekkoromban nem tűnt ennyire labirintus szerűnek. Itt már voltunk ugye? Percek óta csak bolyongunk a folyosókon... Úgy érzem, nem vagyunk egyedül. Valaki követ minket.. Vagy inkább valami... Csak én érzem ezt a csontig hatoló fagyos levegőt? Te egyenesen reszketsz! Gyere, bújj be a kabát zsebembe. Így ni.. ez az.. A félelem egy új szintjével álltam szembe. Didergésünk hamar odébb szállt, de volt valami, ami nem hagyott minket nyugodni... Biztos voltam benne, hogy egy testtel rendelkező egyén, tréfás kedvében a frászt akarja ránk hozni.. Egy árny suhant el, a szemünk láttára. Bármennyire is irtóztam attól, hogy kövessem, mégis nekiiramodtam. Pár lépéssel előttünk járt. Hiába szólongattam, nem reagált. Végül eltűnt a látóterünkből. Így is sikerült eljutnunk a komplexum közepébe..A porondra! A fény beszűrődött a megszaggatott sátor anyagán és elért a padlózatig, megvilágítva az ott ülő testetlen alakot. Bámulta a földet és közben nagyokat sóhajtozott. Még ezelőtt sohasem találkoztam hasonlóval, de tudtam, hogy mivel állok szemben. Rám nézett és csak akkor vettem észre, hogy az arcát egy ijesztő koponya helyettesíti. Tenyerével ütögetni kezdte az emelvényt, amelyen üldögélt, jelezve, hogy melléhelyezkedhetnék. Mit akarhat tőlem?
Nagyon óvatosan közelítettem felé. Hát legyen! Elsőre rám hozta a frászt, ahogy az üres szemgödreit az arcomra irányította, de pillanatokon belül egyfajta nyugalom vette át az uralmat a testem felett. Állkapcsa kinyílt és beszélni kezdett. - Nagy az én bánatom, kedves idegen... Nézz körül, mily szemet gyönyörködtető ez a hely! Óriási területe ellenére keveseket vonzott... Pedig csodálatos előadásainkkal egy álomvilágba repítettük közönségünket.. Évek óta várom őket, de napról - napra egyre elkeseredettebb vagyok.. Mégis mit tehetnék? Hogyan hódítsam vissza a gyermekeket, felnőtteket? Amikor meglátom magam egy pocsolyában, elszörnyedek... Egy árnyék vagyok... elhunyt lélekfoszlány.. Annyira megsajnáltam szegényt.. Eszembe jutottak azok a napok, amikor eljöttünk ide. Apu néha velünk tartott, de általában a munkahelyén intézte a kis irodai ügyleteit... Felújítani nem lennék képes egymagam, de van egy pompás ötletem! Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki! - Mi lenne, kedves?... Mr. Circus vagyok! Üdvözlöm uram! Még be sem mutatkoztam! Én udvariatlan némber. A nevem Adam B. Rock! Tehát tegyük fel, hogy tartana még egy utolsó, nagy finálét! Benne lenne?... - Nézz körül, kedves ifjú! Mit látsz? Mert én csak romokat mindenütt... - Én lehetőséget,Mr!.. Maga mondta az előbb, hogy csodaszép ez a hely.. Most meg annyira letört.. - Áltatom magam, hogy idővel jobb lesz és tovább állhatok, de nem tudok, míg meg nem nyugszom végleg. Tennem kell valamit! - Várjon meg itt!.. - Hová mennék édes fiam?.. Béke a helyemre kuporodott, így egyedül folytattam hazafelé. Nem akarom felébreszteni Edwardékat, de őrzök pár pofás kis cuccot a fiókomban! Olyan iramban rohantam hazafelé, hogy majdnem orra buktam! Próbáltam zaj nélkül megtalálni, amit keresek, de a fiók beragadt.. - Mi a jó fenéért zajongsz te ilyen korán, öcsém? - Ed most nincs időm beszélgetni! Nagyon fontos, hogy minél előbb kinyissam ezt a tákolmányt.. - Különben mi lesz? - Erről jut eszembe! Edward! Tartozol valakinek! - Most meg miről hablatyolsz itt? - A tegnap este említetted a Cirkuszt.. Szükségem lenne a te segítségedre is! Hozz valamit, amivel ki tudnám erőszakolni a helyéről! - Motorfűrész jó lesz? - Ne szórakozz velem! - Csak szólni akartam fiúk, hogy már évek óta nem nyílik! - Clariss!! Te vagy az én emberem!... - Akármennyire is undorítóan hangzik, de benne felejthettél valami ragacsos édességet. Szépen elolvadt...a többit már te is tudod!... - Nincs valami vegyszered erre a célra?
- Én már mindennel próbáltam... A bátyádnak igaza lesz! Irány a garázs! Szép kis súlya volt ennek a bútordarabnak. Még szerencse, hogy ketten cipeltük! - Nem, én fent maradok! - Ne nyivákoljál már Adam! - Le fogok esni a lépcsőn és szanaszét töröm magam! Meg.. fáj mindenem azóta... - Rendben öcsi, leszek én lent! Lassan, de biztosan eljutottunk az elülső kertbe.. - Itt tegyük le! Várj! Óvatosan.. ez még apué volt valaha.. - Tényleg? Már nem is emlékeztem erre. - Ahhoz képest, hogy előbb születtél.. - Ki akarja felvágni? - Majd én. - Hagyd Edward! Ahogy elindult a berregés, a gyomrom összeszorult... De megtettem! Ki pattintottam a helyéről! Egy szinttel kevesebb... Pillanat ragasztó! Nem rémlik, hogy ilyesfélét tartottam volna a fiókomban.. Megfojtalak.. esküszöm, hogy ha most nem lépsz hátra bátyus... Ha tönkrementek a kazetták.. felbecsülhetetlenek voltak! - Tényleg ne haragudj! Akkoriban annyira negatív voltál.. Kicsit meg akartalak leckéztetni.. de hirtelen eltűntél.. Elfeledkeztem róla..
- Kazettákról beszéltél? - Igen, Clar... magnó szalagokról! ----- - Mondanom kell neked valamit. - Ne kezd te is... Csak nem kidobtad? - Kicsentem a szobádból, amikor elvoltál valahol teljesen máshol. - Meg vannak még? - Igen.. Gyere velem drágám! Egyedül maradtam. Én és a fűrészporos éjjeli szekrényem... Valami itt nem stimmel. A fiók helyén van valami. Jól ideragadt. Utólag is áldom az eszét.. Nagy nehezen sikerült letépnem. Ez egy boríték. Megsárgult és repedezett.. Alig tudom elolvasni, ami rá van írva. J. Rock részére. Ez még apué volt.. Nem nyithatom ki. Ki tudja milyen lavinát indítanék el vele. Inkább zsebre rakom és később, amikor egy magam leszek, esetleg átvilágítom..Bár nem szabadna..Az emléke..A fene nagy kíváncsiságom.. - Megtaláltam! Gyere Addy!
- Most az egyszer nem haragszom rád, Clariss! Visszagondolva ki tudja mit tettem volna velük. - Mi van ezekre rögzítve? - A megoldás!
Indulnom kell! - Hová mész ilyenkor? Kora reggel van. - Edward, gyere velem! - Így pongyolában? - Akár! - Legalább egy cipőt hadd húzzak fel. - Jó, kint megvárlak.. Még mindig olyan lassú, mint korábban. Ennyi idő alatt fel is öltözhettél volna! - Merre az arra? - Csak kövess és ne kérdezz! Nevetségesen festett abban a fürdőköntösben. - Oda nem mehetünk be! - Ne parázz annyit. Innen jöttem.. Az övedet ne felejtsd el megszorítani, jó pár rágcsáló színesíti a hangulatot. Nem félek egy patkánytól.... - Ne már!! Mennyien vannak. Fúj! Tűnjetek innen ti mocskos állatok.. - Na ki nyavalyog?
- Várj itt! - Jól látom, hogy az ott a porond, Addy? - Bizony.. Megjöttünk kedves Circus. Mr! Oh bocsánat.. - Mit hozott nekem? - - Ed! Felmutattam a falra szerelt fülkére. Azokat vidd fel oda és indítsd el. Mi tart ennyi ideig? - El volt torlaszolva a lépcső. Üvöltötte felém. - Rendben... Kérem hajtsa le a fejét. - Mire készülnek? - A lényeg, hogy ne nézzen fel. A zene recsegve, ropogva elindult.. Ismerős dallam. Minden előadás kezdetén erre a muzsikára konferálta fel az igazgató az előadás menetét. Intettem a bátyámnak és felrohantam a közönség soraiba. Lassan, de biztosan követett ő is, és elfoglaltuk a helyünket. - Ez meg mire volt jó, Adam? - Figyeld a reakcióját. Hirtelen felállt és megfordult. Szívbajt hozva a bátyámra. - De hát ez egy szellem!!!
- Ne parázz! Nem olyan rossza helyzet.. Gyerünk, tapsolj te is! Parancsoltam rá. Mint a régi szép időkben. - Kedves hölgyeim és uraim! Köszöntöm a publikumot a mai előadásunkon! Csodálatos utazásra invitálom önöket, kapcsolják be biztonsági öveiket... Bárcsak ő is itt lenne.. Mellettem lévő székre tekintettem és olyan érzésem támadt, mintha az édesapám ülne ott. Ám ekkor valami megmagyarázhatatlan történt!.. Bohócok sora tűnt fel a semmiből.
Zsonglőrök, légtornászok jelentek meg a színpadon. Varázslatos volt.. Most először éreztem magamban, hogy végre jó útra tértem. Ez még csak a kezdet... Egy állat idomár! Tigrisek, oroszlánok ugráltak a szemünk előtt.. pedig ez lehetetlen lett volna, valahogy mégis élőnek éreztem. Az előadás végén mindenki meghajolt, Mr. Circus megköszönte a figyelmet.. Rám nézett, fejet hajtott és örökre eltűnt. Béke visszamászott a vállamra. - Ő meg? - Egy új barát! - Te fogod takarítani.. - Most már elhiszed? - Maradjon a kettőnk titka, rendben? - Adj egy öklöst! Na gyere, menjünk haza..
Nagyon óvatosan közelítettem felé. Hát legyen! Elsőre rám hozta a frászt, ahogy az üres szemgödreit az arcomra irányította, de pillanatokon belül egyfajta nyugalom vette át az uralmat a testem felett. Állkapcsa kinyílt és beszélni kezdett. - Nagy az én bánatom, kedves idegen... Nézz körül, mily szemet gyönyörködtető ez a hely! Óriási területe ellenére keveseket vonzott... Pedig csodálatos előadásainkkal egy álomvilágba repítettük közönségünket.. Évek óta várom őket, de napról - napra egyre elkeseredettebb vagyok.. Mégis mit tehetnék? Hogyan hódítsam vissza a gyermekeket, felnőtteket? Amikor meglátom magam egy pocsolyában, elszörnyedek... Egy árnyék vagyok... elhunyt lélekfoszlány.. Annyira megsajnáltam szegényt.. Eszembe jutottak azok a napok, amikor eljöttünk ide. Apu néha velünk tartott, de általában a munkahelyén intézte a kis irodai ügyleteit... Felújítani nem lennék képes egymagam, de van egy pompás ötletem! Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki! - Mi lenne, kedves?... Mr. Circus vagyok! Üdvözlöm uram! Még be sem mutatkoztam! Én udvariatlan némber. A nevem Adam B. Rock! Tehát tegyük fel, hogy tartana még egy utolsó, nagy finálét! Benne lenne?... - Nézz körül, kedves ifjú! Mit látsz? Mert én csak romokat mindenütt... - Én lehetőséget,Mr!.. Maga mondta az előbb, hogy csodaszép ez a hely.. Most meg annyira letört.. - Áltatom magam, hogy idővel jobb lesz és tovább állhatok, de nem tudok, míg meg nem nyugszom végleg. Tennem kell valamit! - Várjon meg itt!.. - Hová mennék édes fiam?.. Béke a helyemre kuporodott, így egyedül folytattam hazafelé. Nem akarom felébreszteni Edwardékat, de őrzök pár pofás kis cuccot a fiókomban! Olyan iramban rohantam hazafelé, hogy majdnem orra buktam! Próbáltam zaj nélkül megtalálni, amit keresek, de a fiók beragadt.. - Mi a jó fenéért zajongsz te ilyen korán, öcsém? - Ed most nincs időm beszélgetni! Nagyon fontos, hogy minél előbb kinyissam ezt a tákolmányt.. - Különben mi lesz? - Erről jut eszembe! Edward! Tartozol valakinek! - Most meg miről hablatyolsz itt? - A tegnap este említetted a Cirkuszt.. Szükségem lenne a te segítségedre is! Hozz valamit, amivel ki tudnám erőszakolni a helyéről! - Motorfűrész jó lesz? - Ne szórakozz velem! - Csak szólni akartam fiúk, hogy már évek óta nem nyílik! - Clariss!! Te vagy az én emberem!... - Akármennyire is undorítóan hangzik, de benne felejthettél valami ragacsos édességet. Szépen elolvadt...a többit már te is tudod!... - Nincs valami vegyszered erre a célra?
- Én már mindennel próbáltam... A bátyádnak igaza lesz! Irány a garázs! Szép kis súlya volt ennek a bútordarabnak. Még szerencse, hogy ketten cipeltük! - Nem, én fent maradok! - Ne nyivákoljál már Adam! - Le fogok esni a lépcsőn és szanaszét töröm magam! Meg.. fáj mindenem azóta... - Rendben öcsi, leszek én lent! Lassan, de biztosan eljutottunk az elülső kertbe.. - Itt tegyük le! Várj! Óvatosan.. ez még apué volt valaha.. - Tényleg? Már nem is emlékeztem erre. - Ahhoz képest, hogy előbb születtél.. - Ki akarja felvágni? - Majd én. - Hagyd Edward! Ahogy elindult a berregés, a gyomrom összeszorult... De megtettem! Ki pattintottam a helyéről! Egy szinttel kevesebb... Pillanat ragasztó! Nem rémlik, hogy ilyesfélét tartottam volna a fiókomban.. Megfojtalak.. esküszöm, hogy ha most nem lépsz hátra bátyus... Ha tönkrementek a kazetták.. felbecsülhetetlenek voltak! - Tényleg ne haragudj! Akkoriban annyira negatív voltál.. Kicsit meg akartalak leckéztetni.. de hirtelen eltűntél.. Elfeledkeztem róla..
- Kazettákról beszéltél? - Igen, Clar... magnó szalagokról! ----- - Mondanom kell neked valamit. - Ne kezd te is... Csak nem kidobtad? - Kicsentem a szobádból, amikor elvoltál valahol teljesen máshol. - Meg vannak még? - Igen.. Gyere velem drágám! Egyedül maradtam. Én és a fűrészporos éjjeli szekrényem... Valami itt nem stimmel. A fiók helyén van valami. Jól ideragadt. Utólag is áldom az eszét.. Nagy nehezen sikerült letépnem. Ez egy boríték. Megsárgult és repedezett.. Alig tudom elolvasni, ami rá van írva. J. Rock részére. Ez még apué volt.. Nem nyithatom ki. Ki tudja milyen lavinát indítanék el vele. Inkább zsebre rakom és később, amikor egy magam leszek, esetleg átvilágítom..Bár nem szabadna..Az emléke..A fene nagy kíváncsiságom.. - Megtaláltam! Gyere Addy!
- Most az egyszer nem haragszom rád, Clariss! Visszagondolva ki tudja mit tettem volna velük. - Mi van ezekre rögzítve? - A megoldás!
Indulnom kell! - Hová mész ilyenkor? Kora reggel van. - Edward, gyere velem! - Így pongyolában? - Akár! - Legalább egy cipőt hadd húzzak fel. - Jó, kint megvárlak.. Még mindig olyan lassú, mint korábban. Ennyi idő alatt fel is öltözhettél volna! - Merre az arra? - Csak kövess és ne kérdezz! Nevetségesen festett abban a fürdőköntösben. - Oda nem mehetünk be! - Ne parázz annyit. Innen jöttem.. Az övedet ne felejtsd el megszorítani, jó pár rágcsáló színesíti a hangulatot. Nem félek egy patkánytól.... - Ne már!! Mennyien vannak. Fúj! Tűnjetek innen ti mocskos állatok.. - Na ki nyavalyog?
- Várj itt! - Jól látom, hogy az ott a porond, Addy? - Bizony.. Megjöttünk kedves Circus. Mr! Oh bocsánat.. - Mit hozott nekem? - - Ed! Felmutattam a falra szerelt fülkére. Azokat vidd fel oda és indítsd el. Mi tart ennyi ideig? - El volt torlaszolva a lépcső. Üvöltötte felém. - Rendben... Kérem hajtsa le a fejét. - Mire készülnek? - A lényeg, hogy ne nézzen fel. A zene recsegve, ropogva elindult.. Ismerős dallam. Minden előadás kezdetén erre a muzsikára konferálta fel az igazgató az előadás menetét. Intettem a bátyámnak és felrohantam a közönség soraiba. Lassan, de biztosan követett ő is, és elfoglaltuk a helyünket. - Ez meg mire volt jó, Adam? - Figyeld a reakcióját. Hirtelen felállt és megfordult. Szívbajt hozva a bátyámra. - De hát ez egy szellem!!!
- Ne parázz! Nem olyan rossza helyzet.. Gyerünk, tapsolj te is! Parancsoltam rá. Mint a régi szép időkben. - Kedves hölgyeim és uraim! Köszöntöm a publikumot a mai előadásunkon! Csodálatos utazásra invitálom önöket, kapcsolják be biztonsági öveiket... Bárcsak ő is itt lenne.. Mellettem lévő székre tekintettem és olyan érzésem támadt, mintha az édesapám ülne ott. Ám ekkor valami megmagyarázhatatlan történt!.. Bohócok sora tűnt fel a semmiből.
Zsonglőrök, légtornászok jelentek meg a színpadon. Varázslatos volt.. Most először éreztem magamban, hogy végre jó útra tértem. Ez még csak a kezdet... Egy állat idomár! Tigrisek, oroszlánok ugráltak a szemünk előtt.. pedig ez lehetetlen lett volna, valahogy mégis élőnek éreztem. Az előadás végén mindenki meghajolt, Mr. Circus megköszönte a figyelmet.. Rám nézett, fejet hajtott és örökre eltűnt. Béke visszamászott a vállamra. - Ő meg? - Egy új barát! - Te fogod takarítani.. - Most már elhiszed? - Maradjon a kettőnk titka, rendben? - Adj egy öklöst! Na gyere, menjünk haza..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése