Adam Rock kalandjai - Hatodik fejezet

Adam Rock kalandjai

Hatodik fejezet

Nyolc óra és negyvenöt perc... Már háromnegyed órája a volt munkahelyemen ücsörögtem és vártam, hogy a szemembe mondják, " Ki van rúgva"... Iszonyú még most is belegondolnom. Emlékszem, hogy becsekkoltam a portán, amint beléptem az épületbe. Rám emlékezni fognak. Nem tudnám kimagyarázni ,hogy miként kerültem vissza a start mezőre... Ki kell tartanom, amíg a múltbéli énem elhagyja ezt a helyet. Semmiképp sem találkozhatunk, különben felborulna az idő egyensúlya. Képtelen vagyok rá... Kivárni.. Anne meg hamarosan hazaér és... Nem hibázhatok! Elvileg tudok egy hátsó bejáratról. Csak figyelnem kell, hogy ne vegyenek észre, amíg a másik lépcsőházban felfelé tartok.. A főnököm okkal bocsátott el.. Ez az ok pedig nem más volt, mint Raznov szennyes keze... Sajnos ezt az intézményt is illegális pénzekkel tartják fent....

Most úgy érzem magam, mint egy bűnrészes... Koncentráljunk a célra! Egy biztonsági őr szokott álldogálni a hátulsó bejáratnál. Ismerem..Rendes fickó. Ikergyermekei vannak, sokszor még a belső tereket is ő pásztázza át.. Nagyon sokat dolgozik, szinte alig marad ideje a családjára.. Néha elbeszélgettem vele, de nem igazán lettünk, úgymond barátok.. Remélem beenged és nem kell semmi olyat tennem, amit nem igazán szeretnék. Adam? Maga az? Mint látja, igen. Mit keres itt? Nem elől kellene bemennie? Gondoltam fordított napot tartok. Nincs ínyére a dolog? Tudja jól, hogy itt csak én mehetnék ki és be... Nem tehetne esetleg kivételt? Az eszem azt parancsolja, hogy ne engedjek... Viszont a szívem azt súgja, hogy ön jó ember... Rendben, menjen, de erről nem tudok semmit! Köszönöm!... Sokat segített, nem is tudja igazából mennyit is... Felcsörtettem a lépcsőn, majdnem belebotlottam az egyik volt kolléganőmbe... Sohasem kedveltem őt... Igazi kis perszóna... Nyal a főnöknek, közben alád rak... Legalább sunyi módon kihallgathattam a kis bájcsevejét a másik unszimpatikus kollégával... Mi a fene?? Rólam susmognak... Hogy micsoda?... Kikérem magamnak, még hogy én lopnék másoktól... Mi az, hogy fent hordom az orromat? Én dolgoztam a legtöbbet ennél a .... Úgy megmondanám a magamét.. de emlékszem, hogy ők már találkoztak velem, amikor a főnök hivatott... Még szerencse, hogy ennyire jó az emlékező képességem.. Bár így is bele futhatok egy - egy nem várt alakba... Miután szétszéledtek, szinte kúszva tettem meg az utolsó pár métert az iroda ajtajáig.. Még ebédidő sem volt, amikor utamra engedtek... Disznóság... Ideje bosszút állnom és megtudnom az igazat.. A fénymásoló mögé bújtam és láttam, ahogy kisétálok azon a bizonyos ajtón. Szörnyű, hogy ennyire el voltam kámpicsorodva... Még egy perc és befordulok a folyosó sarkán... Vajon itt van az, amit régen a belső zsebembe rejtettem?... Bingó! Még, hogy nem jön jól egyszer egy dísz sál! 
Úgy érzem magam benne, mint egy bandita. Nem ismerhet fel. Tudom, hogy nem szabadna letámadnom, de erélyesen kell fellépnem, különben nem tudom meg az igazságot. Itt a pillanat... Benyitottam! Háttal állt nekem, éppen matatott az aktagyűjtő fiókok valamelyikében... Majdnem szívrohamot kapott, amikor meglátott. - Maga meg kicsoda?? - Üljön le, most!...- Mit képzel?! Hívom a biztonságiakat! - Én a helyében nem nyomnám meg a mellényében hordott kis jelzőt! - Honnan tud erről?? - Nem is hinné el mennyi mindent tudnék kiteregetni a kedves vezetőségnek és a kollégáknak... - Mit akar?! - Tudok a piszkos kis dolgairól... Most szépen felmegyünk a tetőre... Ne próbáljon menekülni, meg vannak az eszközeim... Nem is állt rosszul ez a szerep. Eddig nagyon úgy fest, bevette... Óvatosan felbaktattunk a galamb "etetőre"... - Nem tudom miről beszél... Ez egy legális üzlet... - Én meg a jövőből jöttem... Hagyja ezt a süket dumát... Ki az a Raznov és mit akar ettől az újságtól? - Mi-mi? Maga meg mimiről bebeszél?? - Borzasztóan játssza az együgyűt! Végig ez a fószer pénzelte az egész bizniszt! Az napilap csak egy fedősztori! - Hagyja abba! Nem ért semmit! - Ne akarja, hogy erőszakhoz folyamodjak!...Látja ezt az övemen? Ez egy bomba... Felrobbantom a kócerájt, tehát válaszoljon a kérdéseimre! Higgye el, nem lépek vissza.. - Mért pont én.. Meg fognak ölni, amiért elárulom őket... - Kik?? - Bonyolult... A régi időkre nyúlik vissza.. - Szóval nem az újságírásért alapították a céget? - Nem egészen... De erről tényleg nem beszélhetek, így is kihúztam a gyufát... - Csak bólogasson... Amit állítottam, megállja a helyét? A feje függőlegesen le és fel mozgott. - Most menjen, így is veszélyes, hogy elhagytam a helyemet... - Hm..Szóval megfigyelik. Köszönöm, hogy szakított rám időt.... Elsétáltam és kiléptem az emberi konzerv közepébe. Kilenc óra öt perc. A csomagot elhelyeztem a kocsimban és bele kezdtem hosszas és értelmetlen önmarcangolásomba. Hihetetlen, hogy ennyi időt elpocsékoltam, ahelyett, hogy egyenesen hazaindultam volna... Most látom! Éppen ott üldögélek a padon.. Még nem vettem meg a sörömet. Előbb kell odaérnem, mielőtt.. Az autót nem használhatom, azzal megborítanám az egész idősíkot. Kell valami, egy gyors mégis hatékony és könnyen mozgatható jármű... Meg van! A közelben állomásozott egy "Kölcsönözz bringát, védd a környezeted" Odaadtam az aprót, mondván majd visszahozom! Ezer éve nem tekertem már! Kicsit kacskaringósan ment az elején, de 5 perc után ráéreztem! Tekertem is ezerrel. Járdán, biciklinek kijelölt szakaszon. Ne dudáljatok rám, én is csak sietek! Tényleg idegesítőek a pedálozók... Kilenc óra harminc perc... Még van időm... Negyvenöt... Tíz óra kereken.
Lassan beszálltam és elindultam az "utolsó" útra... Váltsál már zöldre, haza kell érnem! Megbolondultak a lámpák... az autósok egyre dühösebbek lettek! Minden ellenem szól... Mi lesz már??.. Repül az idő... Mindjárt fél tizenkettő... Közlekedési rendőrök? Végre valahára.. Mutogassatok csak, én meg tekerek! Lassan háromnegyed tizenkettő és vígan beszélgetnek! Ez már több a sokknál. Haladni szeretnék fiúk, nekem is dolgom van... Még nem értem oda az újságos bódéhoz... Én meg az óra.. Ha óránként háromszor nem nézek rá, akkor egyszer sem. Dél múlt és itt szobrozunk a többi emberrel... Ha fél egyig nem történik változás, én elindulok, jöhet bármi... Megmondtam!... Nem láttam és hallottam semmit és senkit.. Egy pillanat volt az egész.. Már csak azt észleltem, amikor megérintette a kétkerekűmet. Lezakóztam róla és végiggurultam a poros járdán. Viszont a lábamat sikerült bevernem.. Sokan csak álltak és néztek rám némán, senki sem volt képes arra, hogy legalább megkérdezze mi a bajom.. Alig vártam, hogy felkerüljek a közösségi oldalakra... A busz vezetőjében pozitívan csalódtam. A balesetet követően rögtön megállította a járművét, kiszállt és odarohant hozzám. - Jól van, fiam? - Úgy látom mindenem megvan! - Adja a kezét! - Köszönöm, elfogadom! - Biztosan ne hívjak mentőt? - Kutya bajom! - A lábára sántít! - Mondom, nincs gond... Menjen és tegye a dolgát, miattam ne álljon a forgalom! - Rendben, jobbulást magának! - Jó munkát a továbbiakban. Micsoda egy strapabíró kis szerkezet ez a bicaj! Túl élte az ütközést. Mondjuk épp csak megpöccintett... Így sérülten nem tudom hozni a megfelelő szintet.. Oda fogok érni!!
Még hogy biciklis miatt állhat a forgalom... Hm?? Ez olyan ismerős, mintha már megtörtént volna egyszer... Áhh! Csak képzelődtem. Nekem is a legmesszebbre kellett költöznöm... Úgy képzeljétek az én kis városkámat, mint egy óriási káosz, egy hatalmas, kiragadott részletét... Itt mindig történik valami izgalmas.. Csőtörés, Gyilkosság, Felvonulás, Bankrablás, Robbantás.... Erre az utóbbira még gondolnom sem szabadna. Még órákat tekertem hazafelé, a Nap utolsó sugarai nyugovóra tértek és a Hold, mint hű követő, átvette az uralmat a horizont felett.
Leszálltam a bringáról és odarohantam az ajtóhoz. Valami ismeretlen erő megállított és hátralökött. Nem teheted ezt! Akárhogy is próbálkoztam, nem engedett. Ekkor meghallottam azt a bizonyos búgó hangot. Valahova el kellett bújnom.. Berohantam a mellettünk lévő sikátorba és elbújtam a konténer mögött. Láttam, ahogy kiszállok és besétálok. Néma csend... Van egy kis ablak a ház oldalán, de semmit sem hallottam... Hatalmas robaj, füst... Megtörtént és én semmit sem tudtam tenni ez ellen. Macska nyávogásra lettem figyelmes. Egy fehér bundájú, heterokrómiás cica bámult az arcomba. Szinte olyan volt, mint ha egy emberi lény figyelte volna rezdüléseimet. A szemei... Csak egyetlen embert ismertem aki ilyen szépséges csodával született... Anne! A cica megijedt és elrohant! Várj, ne menj el! Nem hagyhatsz itt megint... Komolyan? Egy háziállathoz beszéltem?.. Nem tudom ki verhette be jobban a fejét.. Én vagy a múltbéli énem, aki... Tényleg! Borzasztóan festek! Az a legrosszabb, hogy sehogyan sem tudok magamon segíteni... Au.. Valami megcsípett és éget! Villámgyorsan lecsatoltam az időgépet... Be volt repedve néhol és még szikrázott is... Most, hogyan jutok haza??? Közben ébredezni kezdtem a szélvédő tetején, így kereket kellett oldanom... Egyetlen helyet tudtam, ahová mehetek. Felkaptam a biciklimet és eltekertem abba az utcába, ahonnét elküldtek ide... Amikor ütköztem és a földön henteregtem... akkor sérülhetett meg ez a kütyü... Nesze neked földönkívüli technológia.. Made in China...
Remélem még garanciális és cserélik.. Késő éjjelt ütött az órám. Hiába csöngettem, nem nyílt a bejárati ajtó... Feszegettem, erőszakkal próbáltam beljebb jutni és... Napokkal korábban még nem gondoltam volna, hogy itt kötök ki.. és most irány az emelet.. A lift szokás szerint beragadt, de a fáradtságom miatt elbóbiskoltam és csak a rázkódásra ébredtem fel... Csak foltokat láttam annyira elhagyott az erőm.. beestem az ajtón és bumm.. leütöttek... - Hol vagyok??? - Ulrich? Ne lógjon bele az arcomba, ha kérhetem... - Honnan tudni nevem? - Thalán Khémkedikh vhalakinek?? - Francois! Felültem és megcsapott az ismerős füstös levegő. Szóval maga szívja azt a cigarettát.. - Thán bhaj? - Oscar hová tűnt? - Ne aggódjon kedves, Adam... Hoztam egy friss kötést a fejére! Még egyszer bocsánat az udvariatlan bemutatkozásért.. De látom maga már ismer minket.. - Hol van a kabátom? - Felákásztáni oda falra! - Akkor majd én odamegyek és.. - Ne fáradjon! Mit is kellene keresnem? - Csak nyúljon bele a belső zsebébe. Egy sál van köréje bugyolálva.. - Ezt meg honnan szerezte, uram? - Önök adták nekem azzal a kísérő szöveggel, hogy vissza kell mennem a múltba... - Feltehetőleg lesz itt egy tökéletes példány, mivel a jövőből hozottat tettem tönkre... - --- Mégiscsak kijárt magának az a koki... 
Francois! Kérem a táskát! - Ahzonnal Oscar! Tudja, hogyan kell kalibrálni? - Egyszer már sikerült! Még vacsora előtt haza kell érnem... - Várjunk csak! Valamit elfelejtettem... Útba ejtem... Mielőtt távozna, amire rálelt, választ adott önnek? - Részben, de még több kérdést is felvet! Köszönöm a vendéglátást, pár nap múlva újra találkozunk! ... és Oscar! Amerikainak néztem, pedig a dialektusából lejön, hogy angol. Elnézést a tévedésemért... Ezek voltak az utolsó szavaim ebben a korábbi síkban... Másodpercek múlva megint az irodában álltam. - Csak, hogy megjött. Túl sok izgalmat nem bírna ki a mi öregecske ketyegőnk! Igen Angol vagyok, kedves Adam Rock! - Hová tűnt a hibás készülék?? Amikor felhasználta a régit, a jövőbeli egyszerűen eltűnt! Egy időben csak egy lehet ezen a helyen. - Mennem kell. Várjon! Ne felejtsen el virágot vinni! Itt a két kerekűm! Csoda, hogy nem lopták el... Ja persze, erre csak ők laknak egyedül... Felmásztam az ülésre és eltekertem a messzeségbe... Letámasztottam a puha fűre és besétáltam a sírkövek, kripták és mauzóleumok közé... Itt lesz valahol.. Meg van! ... Szia.. apa. Rég találkoztunk! Alig tudtam megszólalni, annyira elöntött a szomorúság.. megint elsírtam magam. Könnyeimmel áztattam a sírboltját.. Sajnálom, hogy akkor nem voltam ott.. Talán még ma is élnél. ... Tessék, itt van pár szál virág.. A mezőről szettem, hogy friss, illatos növények vigyázzanak a lelkedre.. Leültem mellé és csak bámultam, üresen, tudattalanul... Néhány rovar elmászott a lábaim alatt... Teltek -múltak a percek... Egyre jobban kitisztult a fejem.. Esni kezdett. Ám ekkor csoda történt... Valaki megvédett az esőcseppek elől... Felnéztem és megnyugodtam.. - Adam? - Anya? Gyere menjünk! Átöleltem... Olyan rég volt.. Álltunk ott az esernyő alatt és sírtunk.... Aztán hazamentünk..                              

                                              

El ne felejtsd őket!

Régi módi szokás szerint, ki kedves velem, annak meghálálom. Így hát jöjjenek az én 

Író társaim blogcímei!

Nani - chan

Nashii

Nashii(2)

Adam Rock kalandjai - Ötödik fejezet

Adam Rock kalandjai

Ötödik fejezet

Az elmúlt pár napban többet aludtam, mint életemben talán összesen... Erős túlzásokkal. A ház lakóinak száma immár három főre duzzadt, persze nem élhetek a nyakukon, ideje lenne új munka után néznem. Bár így, hogy halott is lehetnék.. Nem tudok változtatni a múlton.. Megtörtént és elviselhetetlenné teszi a napjaimat. De legalább az álmaim tiszták maradtak. Vajon Edwardék is erre az álláspontra jutottak? Lemenve az emeletről semmi különöset nem tapasztaltam. Clariss a konyhában ténykedett, Edward a nappaliban ült és olvasott. Jó vaskos egy könyv, szinte lexikonnak becézhető. - Én nem ajánlom, hogy zavard! Inkább segíts nekem és figyeld a sütőt. - Fenséges illatok! - El a kezekkel! Majd, ha kész lesz és végeztél az első fogással. Ne nézz így rám... ilyen szomorú őz szemekkel! Nem érdekel... Akkor sem kapsz repetát. Punktum, részemről lezárva. - Ebből látszik, hogy kinőttem a kisgyermek szerepéből.. - Ed! Lennél oly kedves és behoznád a postát? - Hm?? Mondtál valamit, Clar? - Majd én!
- Mi lesz a sütővel? - Van még rajtam kívül is egy haspók a lakókörnyezetedben.. Tudod pont a sütemény az, amiért lerakná azt az olvasmányt.. Jobban ismerem, mint hinnéd. - Edward Rock! Finomságot kapsz, ha most ide jössz és segédkezel nekem. - Tényleg jól hallottam? Omlós, harapnivaló, friss és forró... összefut a nyál a számban. - Az öcsém meg hová tűnt? - Te és a figyelem....Még vele sem voltál képes kijönni.. Mióta állítólag el tettek láb alól, mindig óvatos vagyok. Most egy lélek sincs az utcán, de ki tudja... Régen volt erre egy szomszéd. Idős bácsika.. Folyton kukucskált a függöny mögül és pofákat vágott. Egyszer megdobálták a házát rohadt paradicsommal a helyi kölykök... Másnap mindegyiknek a bringája le volt eresztve. Felfújni meg képtelenség lett volna őket. Mivel egy bosszúszomjas "idegen" szétfarigcsálta a gumikat. Sorra jöttek a feljelentések és az a sok huzavona.. Végül egy tragédia vetett véget ennek.. Elhunyt az öreg. Most meg itt vagyok én, hogy felborítsam a rendet. Na nézzük, mit hozott ma nekünk a mikulás.. Számla, számla, számla, valami tévés agymosó prospektus, újabb befizetetlen csekk, banki kivonat, magazin álláskeresőknek? Ez valami csúf utalás akart lenni arra, hogy ideje észbe kapnom? Kevés hiányzott, hogy visszafelé menet rájuk robbantsam a bejáratot... - Ez meg mi a jó franc? Rám se hederítettek.. Bátyó dudorászott, az asszony meg nevetgélt.. Csak nekem furcsa az utóbbi? Lusta, feledékeny, nemtörődöm, ráadásul még a születésnapomat sem volt képes megjegyezni ennyi év alatt.. Nem tudom, hogy milyen tojásból verték fel, de az tutira megzápult.. Viszont most beszállok a füttykoncertbe. Clar elnevette magát, miközben figyelte a két nem mindennapi testvért, ahogy a "színpadon" kiélik a zene iránti rajongásukat. - Szép volt srácok... Mi az az újság a kezedben, Addy? Ti rendeltétek, nem? 

Ednek meg nekem van munkánk... ami viszont téged illet..lábadozol.. Lehet, hogy a sors küldte neked... - Ha olyan kegyes lett volna hozzám, nem veszi el tőlem azt az embert, akit második családomnak éreztem... - Clariss! Most én csitítalak. Olyan sebeket tépsz fel benne, melyekről csak nekünk, tesóknak van fogalmunk. - Edward! Tudom, hogy mit csinálok.. - Rosszul teszed! - Srácok, muszáj ezt? Miattam ne veszekedjetek. Az ebédet és a desszertet elfogadom, azután felvonulok a szobámba. Legközelebb vacsoránál ülünk majd együtt az asztalnál. Csöndben telt az evés, ivás. Ed nagy pofával tömte magába, Clar viszont csak tologatta a villájával. Én meg udvariasan, kis falatokra felvágva és feltűzve fogyasztottam el. Láttam, hogy bántja az előbbi kirohanása. Valahogy mégsem tudok rá igazán haragudni.. Amikor első nap átölelt a fülembe súgott valamit. Edward erről nem tud semmit.. lakat a számon... Azóta mindent másképp látok. Nem is olyan rossz ember, mint először hittem. A bátyámra néztem, ő meg vissza rám. Biccentettem a fejemmel. Vette az adást és kivitte a tányérokat elmosni. - Addy ezt igazán nem kellett volna.. - Mikor akarod neki elmondani, Clar? - Majd ha minden a régi lesz. - Én melletted állok, csak ne idegeskedj.. Menj, pihenj le. Kicsit elbeszélgetek a jómadárral. - Fel fog neki tűnni, hogy... - Ezzel most ne törődj!

... Meddig tisztogatod még ezeket az edényeket? Na add ide, eltörlöm. Száraz konyharuhával fényesre csiszoltam a felületüket.

Ugye nem a délelőtti kis szócsatározáson agyalsz még mindig? -- -- Nincs semmi gond, öcsi! Majd lesz valahogy... Eszembe jutott.. Mindketten a konyha padlója felé néztünk... Lehetetlen elfelejteni. Holnap lenne.. - Ne folytasd! - Meglátogatod? - Van mit mesélnem neki. Kiváló hallgatóság... - Anyu néha még beszél róla.. De évről-évre egyre kevesebb időt szán rá.... Nem hiszem el, hogy elfelejtette... - Ő ilyen típus.... belül is erős jellem... Mindketten szipogtunk egy egészségeset, aztán lábujjhegyen felsuhantam az emeletre. Nem bírtam ki és belestem a hálószobájukba. Clariss az igazak álmát aludta. Amint beléptem a szobámba, azonnal visszahőköltem. Az ágyamon ott feküdt az a magazin a postaládából. Távozz tőlem!... Köszi. Álmodj szépeket.

Leheveredtem a kedvenc ágyneműmre, kicsit meggyúrtam a párnám és belelapoztam a "Hogyan keress friss kirúgottként munkát" alcímet viselő napilapba.. Az első oldalon rögtön rám vigyorgott egy elegánsan öltözött "irodai alkalmazott". Hófehér, villanós fogak, élére vasalt ing, dizájnos nyakkendő.. Mintha csak egy filmből lépett volna elő. " Ne csüggedjen, nálunk mindig a legfrissebb munkaajánlatokat találja! Kollégáink telefonon tájékozódnak a hirdetések hitelességét illetően. Bizalommal forduljon hozzánk. Megtaláljuk a legmegfelelőbb munkát az ön számára." Micsoda bemutatkozás.. Szinte pátoszos könnyek között, tapsolva ünnepeltem őket... Lapoztam és integető emberek tömege fogadott.
" Minden jót kíván az Álláskereső guru"!" Máris belevetem magam a böngészésbe. Nem, nem,...csinos pincérlányokat keresünk..., pultos csajt... erős fizikumú férfit... az adott munkában tapasztalatot szerzett személyt...nem, nem, nagyon nem!... 100 oldalas és már a felénél is túl vagyok. Nem várt vendég zavarta meg a figyelmemet. Béke!?? Te meg honnan pottyantál ide? Hol voltál egész álló nap? Mit is gondolok, nem tud válaszolni...
Most nem érek rá veled foglalkozni, épp munkát keresek.... Egy ideig bámulta az egyik oldalt, majd aki jól végzi dolgát, egyszerűen odapisilt! Hé, te! Mit csinálsz?? Most nézd meg, minden csupa Béke lett... Ahhoz képest, hogy milyen aranyos vagy, elég nagy galibát tudsz okozni... Száríthatom meg... Most meg mit nevetsz? Azt hiszed ez olyan mókás? Még a végén felébreszted a szomszéd szobában alvót... Nem tudja, hogy társat kaptam... Egész karrierem során egyedül dolgoztam, erre rám sóznak egy olyasfajtát, mint te. Ez sem véletlen... Úgy tűnik már valamelyest olvasható.... Ennyi, végeztem vele. Nincs semmi érdekes közöttük.... Mit mutogatsz a farkaddal? Mindegy is... megszomjaztam, várj meg itt, amíg visszatérek. Ha el mersz mozdulni, száműzlek! Nem tartott sokáig a jó magaviselete... Mire a szobába léptem, éppen a magazint harapdálta. Nem hiszem el! Relax Addy... Úgyis hasztalan volt... Leültem az ágy szélére és elgondolkodtam. Mit kezdjek most magammal? Se lakásom, se munkám... Legalább családom még van. Meg ez a kis ördög itt mellettem. Azonnal a párna mögé rejtőzött és onnan nézett. Várjunk csak! Olyan furcsa a hátsó borító. Mintha nem is egy lapból állna, hanem össze lenne ragadva kettő.. Milyen igazam volt. Megkerestem apu régi levélvágó kését, mert hát ki tudja...
Óvatosan felvágtam a szélénél és... Ez meg mi a jó fene? Alatta találtam egy fecnit. Az egyik oldalán a címük, a másikon a cég neve szerepelt. Ez valami névjegykártya féleség akar lenni? Elég viharvert szegény... Ugye selyem majom?? Először a boríték, most meg ez... Nem nagyon ismerem a környéket, de kíváncsivá tett... Fel is hívom ezen a számon. Hatos, vagy nyolcas? Egyszerre rövidlátó lettem? Clar "kiütötte" magát, Edward meg most jön fel az emeletre... Mit csinálhatott ennyi ideig? Ja.. már emlékszem.. Kényes ügy.. Ki ráz a hideg.. Elment az ajtóm mellett és visszatolatott. Felvonta a szemöldökét, rámutatott a hálószobájukra, aztán az ujjával elfűrészelte a nyakát. Úgy sem tudja meg... Tátogtam neki. Egy vállrántással elintézte a dolgot és tovább sétált. Előkaptam a telefonomat és bepötyögtem a számokat. Kicseng.. Jó jel...Vonalban voltam.. Egy mély hang szólt bele. Pár mondat után szétkapcsolt... "- Szóval megtalálta a mi kis ajándékunkat... Gratulálok Mr. Rock!...Mindig nézzen hátra, mert ott van a helyzet megoldása..." Tudják ki vagyok, talán azt is, hogy éppen hol tartózkodom. Veszem a kabátomat és útnak indulok.. Vacsorára itthon leszek. A mobilom gps-e egy külső kerületre mutatott. Nesze nekem... Most aztán sűrűn mögém fogok nézni... Talán egy busz, ha járt arra, de kösz, inkább gyalog teszem meg ezt a távolságot... Milyen jó, hogy át kellet szelnem a várost, ezért az utcáért... Sehol egy ember? Kérek egy spagetti western stílusú aláfestő zenét! Néztem a házszámokat, de egy idő után elvesztettem a fonalat. Nincs ilyen! Találomra kiválasztottam egy kétemeletes épületet. Az ablakokat mocsok és por borította, a felső szinten redőnyök takarták el a belső tereket. Három csengő van a kapcsolón, ezek közül egyik sem az. Ne szórakozzatok velem! Válaszként recsegő, ropogó hangot adott ki magából. Az ajtó kitárult, én meg beslisszoltam. Lift? Tettem vele egy próbát. Megnyomtam a kettest és vártam. Ja igen, a rácsot be kell húzni! Nagy nehezen megindult felfelé. Most meg mért állt meg? Hahó valaki! Teszteltek nagyokosok? Ilyen tempóban sohasem érek fel a másodikra! Minek is tépem a szám... Üres az egész kóceráj... Csoda, hogy a villanyt még nem kötötték ki. Vissza az elsőre! Ez nem mozdul! Már kezdtem feladni, amikor hirtelen megindult és megérkeztem a végállomásra. Szemben csak egy ajtó állt. Nyikorogva kinyílt és egy fekete alakot láttam mögötte. Besétáltam, a bejárat meg becsapódott mögöttem. Milyen szép iroda! Minden flottul a helyén van. Az asztalon irathalmaz várta a munkára vágyót. A tapéta régimódi, múlt századi mintákat hordozott magán. Cigi füstöt éreztem a közelből. Köhintettem egyet. Az ablak előtti Karos székben megmozdult valaki... " - -- - Köszöntöm az irodánkban, uram. Örülünk, hogy minket választott. - Nem úgy volt, hogy maguk akartak engem? Kuncogás törte meg a beszélgetésünket. - Ohh mister Rhock.. Miszoda kis, hogy is mondják, s'il vous plait? Áhh még vann.. Maga egy igázi huhmorzshák! - Ne is foglalkozzon vele, Adam. Három "ember" sziluettje tűnt fel a sötétből. Mindannyian... olyan... Talán 1m magasak lehettek, nem több. A középső, feltehetőleg a főnök, felnézett és ezzel fel is fedte a kilétüket. Atya... Nem, nem ez lehetetlen. Szemei mandula vágásúak voltak. Bőre szürkéskék árnyalatú. - Kedves úriembernek látszik. Modorom és neveltetésem megköveteli, hogy kezemet nyújtsam ön felé. A nevem Oscar. Látom ledöbbent a látványomtól. Kérem foglaljon helyet. Csak tessék. 
Legalább 10 percig  néztem az asztal szélét és nem mozdultam. Még a fejemet sem mozdítottam meg... Na most engem is kivert a hideg veríték. A vállamra helyezte valamelyikük a kezét... Majdnem felsikoltottam. Aztán eszembe jutott Mr. Circus.. Hátra fordítottam a fejemet és a szemébe néztem. - Ich bin Ulrich. --- - Örvendek! Magam sem gondoltam volna, de kezet fogtam vele. Maguk idegenek! - Káprázatos felfedezés, Mr. Rock. - Tehát összegezzük! Egy amerikai, egy német és egy francia! - Francois vagyok! Oscar, Ulrich és Francois... Mhost meg minh ghondolkodhát? - Ja-ja biztósan kezdőbetűk! - U.F.O... Ez még viccnek is rossz... - Francois kívül senki sem olyan ütődött természetű, Mr. Rock.. - Elmegyek! - Vigyázni, kint veszély lesni magát! - Az ön helyében nem lenne merszem hozzányúlni ahhoz a kilincshez. - Akkor kinyitom az ablakot! - Uraim! Kérem feküdjenek vízszintes pozícióba! - Tornázni készülnek? - Lhe a földreh , Monsieur! Piros kis pont jelent meg a mellkasomon. Ezek tényleg nem vicceltek! Olyan hasast dobtam, hogy még a szomszéd utcában is hallották a jajgatásomat! Pillanatok múlva golyó ütötte át az ablakot... - Kérem kússzon oda és húzza le a redőnyt azzal madzaggal.. Köszönjük. - Mit tegyek? - El fogadni munka ajánlatunk! - Ulrich-nak igaza van, kedves uram. A szoba növény mellett talál egy aktatáskát. Hozza ide és nyissa ki. - Milyen pihe könnyű. Micsoda kütyü. - Lhátom meggyőhztük. - Mi a dolgom? - Ez egy idővisszaugró! - Hogy micsoda? - Egyszerűbben időgép, uram. Higgyen nekünk! - Hová kell mennem? - Képzelje el... vissza a múltba.. Arra az időpontra, amikor elbocsájtották az állásából! - Maguk végig követtek? Nem, mintha lebecsülném a képességeiket... - Erősítse az övére, itt van a használati utasítás. Ne feledje, nem szabad, hogy megsérüljön!... - Itt helyben működik? - Báhrhol, Monsieur! Beállítottam a leírás alapján és megnyomtam a középső gombot. Mintha valami távirányító lett volna. Visszatekert a megfelelő jelenethez... Ott álltam, napokkal korábban... Magamtól is rájöttem, hogy mi a feladatom. Meg kell tudnom miért rúgtak ki és talán még meg menthetem...Anne-t...

                                     

Adam Rock kalandjai - Negyedik fejezet

Adam Rock kalandjai

Negyedik fejezet

Patkányok!!! Majdnem a szívbajt hozták rám.. Téged meg nagyon jól neveltek... Példát kéne vennem rólad.. Mi is legyen a neved? Béke jó lesz? ... Fülig ért a szája! Akkor ezt megbeszéltük. Minden csupa lucsok és törmelék.. A kábelekről nem is beszélve.. Jól helyben hagyták szegényt.. Lebontani nem akarták, cserébe szétverték a falakat és mindent elvittek, ami mozdítható. Gyermekkoromban nem tűnt ennyire labirintus szerűnek. Itt már voltunk ugye? Percek óta csak bolyongunk a folyosókon... Úgy érzem, nem vagyunk egyedül. Valaki követ minket.. Vagy inkább valami... Csak én érzem ezt a csontig hatoló fagyos levegőt? Te egyenesen reszketsz! Gyere, bújj be a kabát zsebembe. Így ni.. ez az.. A félelem egy új szintjével álltam szembe. Didergésünk hamar odébb szállt, de volt valami, ami nem hagyott minket nyugodni... Biztos voltam benne, hogy egy testtel rendelkező egyén, tréfás kedvében a frászt akarja ránk hozni.. Egy árny suhant el, a szemünk láttára. Bármennyire is irtóztam attól, hogy kövessem, mégis nekiiramodtam. Pár lépéssel előttünk járt. Hiába szólongattam, nem reagált. Végül eltűnt a látóterünkből. Így is sikerült eljutnunk a komplexum közepébe..A porondra! A fény beszűrődött a megszaggatott sátor anyagán és elért a padlózatig, megvilágítva az ott ülő testetlen alakot. Bámulta a földet és közben nagyokat sóhajtozott. Még ezelőtt sohasem találkoztam hasonlóval, de tudtam, hogy mivel állok szemben. Rám nézett és csak akkor vettem észre, hogy az arcát egy ijesztő koponya helyettesíti. Tenyerével ütögetni kezdte az emelvényt, amelyen üldögélt, jelezve, hogy melléhelyezkedhetnék. Mit akarhat tőlem?
Nagyon óvatosan közelítettem felé. Hát legyen! Elsőre rám hozta a frászt, ahogy az üres szemgödreit az arcomra irányította, de pillanatokon belül egyfajta nyugalom vette át az uralmat a testem felett. Állkapcsa kinyílt és beszélni kezdett. - Nagy az én bánatom, kedves idegen... Nézz körül, mily szemet gyönyörködtető ez a hely! Óriási területe ellenére keveseket vonzott... Pedig csodálatos előadásainkkal egy álomvilágba repítettük közönségünket.. Évek óta várom őket, de napról - napra egyre elkeseredettebb vagyok.. Mégis mit tehetnék? Hogyan hódítsam vissza a gyermekeket, felnőtteket? Amikor meglátom magam egy pocsolyában, elszörnyedek... Egy árnyék vagyok... elhunyt lélekfoszlány.. Annyira megsajnáltam szegényt.. Eszembe jutottak azok a napok, amikor eljöttünk ide. Apu néha velünk tartott, de általában a munkahelyén intézte a kis irodai ügyleteit... Felújítani nem lennék képes egymagam, de van egy pompás ötletem! Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki! - Mi lenne, kedves?... Mr. Circus vagyok! Üdvözlöm uram! Még be sem mutatkoztam! Én udvariatlan némber. A nevem Adam B. Rock! Tehát tegyük fel, hogy tartana még egy utolsó, nagy finálét! Benne lenne?... - Nézz körül, kedves ifjú! Mit látsz? Mert én csak romokat mindenütt... - Én lehetőséget,Mr!.. Maga mondta az előbb, hogy csodaszép ez a hely.. Most meg annyira letört.. - Áltatom magam, hogy idővel jobb lesz és tovább állhatok, de nem tudok, míg meg nem nyugszom végleg. Tennem kell valamit! - Várjon meg itt!.. - Hová mennék édes fiam?.. Béke a helyemre kuporodott, így egyedül folytattam hazafelé. Nem akarom felébreszteni Edwardékat, de őrzök pár pofás kis cuccot a fiókomban! Olyan iramban rohantam hazafelé, hogy majdnem orra buktam! Próbáltam zaj nélkül megtalálni, amit keresek, de a fiók beragadt.. - Mi a jó fenéért zajongsz te ilyen korán, öcsém? - Ed most nincs időm beszélgetni! Nagyon fontos, hogy minél előbb kinyissam ezt a tákolmányt.. - Különben mi lesz? - Erről jut eszembe! Edward! Tartozol valakinek! - Most meg miről hablatyolsz itt? - A tegnap este említetted a Cirkuszt.. Szükségem lenne a te segítségedre is! Hozz valamit, amivel ki tudnám erőszakolni a helyéről! - Motorfűrész jó lesz? - Ne szórakozz velem! - Csak szólni akartam fiúk, hogy már évek óta nem nyílik! - Clariss!! Te vagy az én emberem!... - Akármennyire is undorítóan hangzik, de benne felejthettél valami ragacsos édességet. Szépen elolvadt...a többit már te is tudod!... - Nincs valami vegyszered erre a célra?
- Én már mindennel próbáltam... A bátyádnak igaza lesz! Irány a garázs! Szép kis súlya volt ennek a bútordarabnak. Még szerencse, hogy ketten cipeltük! - Nem, én fent maradok! - Ne nyivákoljál már Adam! - Le fogok esni a lépcsőn és szanaszét töröm magam! Meg.. fáj mindenem azóta... - Rendben öcsi, leszek én lent! Lassan, de biztosan eljutottunk az elülső kertbe.. - Itt tegyük le! Várj! Óvatosan.. ez még apué volt valaha.. - Tényleg? Már nem is emlékeztem erre. - Ahhoz képest, hogy előbb születtél.. - Ki akarja felvágni? - Majd én. - Hagyd Edward! Ahogy elindult a berregés, a gyomrom összeszorult... De megtettem! Ki pattintottam a helyéről! Egy szinttel kevesebb... Pillanat ragasztó! Nem rémlik, hogy ilyesfélét tartottam volna a fiókomban.. Megfojtalak.. esküszöm, hogy ha most nem lépsz hátra bátyus... Ha tönkrementek a kazetták.. felbecsülhetetlenek voltak! - Tényleg ne haragudj! Akkoriban annyira negatív voltál.. Kicsit meg akartalak leckéztetni.. de hirtelen eltűntél.. Elfeledkeztem róla.. 
- Kazettákról beszéltél? - Igen, Clar... magnó szalagokról! ----- - Mondanom kell neked valamit. - Ne kezd te is... Csak nem kidobtad? - Kicsentem a szobádból, amikor elvoltál valahol teljesen máshol. - Meg vannak még? - Igen.. Gyere velem drágám! Egyedül maradtam. Én és a fűrészporos éjjeli szekrényem... Valami itt nem stimmel. A fiók helyén van valami. Jól ideragadt. Utólag is áldom az eszét.. Nagy nehezen sikerült letépnem. Ez egy boríték. Megsárgult és repedezett.. Alig tudom elolvasni, ami rá van írva. J. Rock részére. Ez még apué volt.. Nem nyithatom ki. Ki tudja milyen lavinát indítanék el vele. Inkább zsebre rakom és később, amikor egy magam leszek, esetleg átvilágítom..Bár nem szabadna..Az emléke..A fene nagy kíváncsiságom.. - Megtaláltam! Gyere Addy!
- Most az egyszer nem haragszom rád, Clariss! Visszagondolva ki tudja mit tettem volna velük. - Mi van ezekre rögzítve? - A megoldás!
Indulnom kell! - Hová mész ilyenkor? Kora reggel van. - Edward, gyere velem! - Így pongyolában? - Akár! - Legalább egy cipőt hadd húzzak fel. - Jó, kint megvárlak.. Még mindig olyan lassú, mint korábban. Ennyi idő alatt fel is öltözhettél volna! - Merre az arra? - Csak kövess és ne kérdezz! Nevetségesen festett abban a fürdőköntösben. - Oda nem mehetünk be! - Ne parázz annyit. Innen jöttem.. Az övedet ne felejtsd el megszorítani, jó pár rágcsáló színesíti a hangulatot. Nem félek egy patkánytól.... - Ne már!! Mennyien vannak. Fúj! Tűnjetek innen ti mocskos állatok.. - Na ki nyavalyog?
- Várj itt! - Jól látom, hogy az ott a porond, Addy? - Bizony.. Megjöttünk kedves Circus. Mr! Oh bocsánat.. - Mit hozott nekem? - - Ed! Felmutattam a falra szerelt fülkére. Azokat vidd fel oda és indítsd el. Mi tart ennyi ideig? - El volt torlaszolva a lépcső. Üvöltötte felém. - Rendben... Kérem hajtsa le a fejét. - Mire készülnek? - A lényeg, hogy ne nézzen fel. A zene recsegve, ropogva elindult.. Ismerős dallam. Minden előadás kezdetén erre a muzsikára konferálta fel az igazgató az előadás menetét. Intettem a bátyámnak és felrohantam a közönség soraiba. Lassan, de biztosan követett ő is, és elfoglaltuk a helyünket. - Ez meg mire volt jó, Adam? - Figyeld a reakcióját. Hirtelen felállt és megfordult. Szívbajt hozva a bátyámra. - De hát ez egy szellem!!!
- Ne parázz! Nem olyan rossza helyzet.. Gyerünk, tapsolj te is! Parancsoltam rá. Mint a régi szép időkben. - Kedves hölgyeim és uraim! Köszöntöm a publikumot a mai előadásunkon! Csodálatos utazásra invitálom önöket, kapcsolják be biztonsági öveiket... Bárcsak ő is itt lenne.. Mellettem lévő székre tekintettem és olyan érzésem támadt, mintha az édesapám ülne ott. Ám ekkor valami megmagyarázhatatlan történt!.. Bohócok sora tűnt fel a semmiből.
Zsonglőrök, légtornászok jelentek meg a színpadon. Varázslatos volt.. Most először éreztem magamban, hogy végre jó útra tértem. Ez még csak a kezdet... Egy állat idomár! Tigrisek, oroszlánok ugráltak a szemünk előtt.. pedig ez lehetetlen lett volna, valahogy mégis élőnek éreztem. Az előadás végén mindenki meghajolt, Mr. Circus megköszönte a figyelmet.. Rám nézett, fejet hajtott és örökre eltűnt. Béke visszamászott a vállamra. - Ő meg? - Egy új barát! - Te fogod takarítani.. - Most már elhiszed?  - Maradjon a kettőnk titka, rendben? - Adj egy öklöst! Na gyere, menjünk haza..              
      
               


       

Adam Rock kalandjai - Harmadik fejezet

Adam Rock kalandjai

Harmadik fejezet

Mi az már! Aludni sem hagytok? Matattam jobbra - balra, de sehol sem találtam a mobiltelefonomat. Itt rezeg valahol...Na megvan! Mégse! Becsúszott a rések közé.. Alig tettem be ide a lábam, máris galibát csinálok..Ahogy forgolódtam ide - oda, leestem a földre. Vigyen el a... alig bírtam feltápászkodni. Csak fel ne ébresszem őket. Így is előállt az a helyzet... kolonc lettem a nyakukon. Amikor anno berendezkedtem ebbe a kis hajlékba, még elviselhetőbb voltam. Teltek-múltak az évek és egyre rosszabb lett a kedélyállapotom. Sokszor ittasan vánszorogtam haza. Mondjuk nem emiatt mentem el. Új életet akartam kezdeni nélkülük. Éreztem magamban annyi erőt, hogy talpra álljak... Na végre meg vagy! -Igen? Halló? Nem értem, kicsit lassabban! Milyen Steve? Kinek a kicsodája? Phil? Hogy kerül hozzád a telefonja? Nem is tudtam, hogy van gyereke! Mit titkolhat még előlem?... Mi a baj? Ki van az ágyad alatt? Biztosan csak valami rémeset álmodtál.. Feküdj vissza szépen és aludj tovább! Miért nem megy? Ne félj, csak a fáradság miatt látod. Nem mehetek át hozzátok! Az egy dolog, hogy te megengeded. Apáddal megbeszéltünk pár dolgot és... Ragaszkodom az ott elhangzottakhoz. Szerinted semmit sem fog tudni a dologról? Ne nevettess.. Másszak be az ablakodon? Nem! visszautasítom... Nehogy szipogni kezdjél ott nekem!... Miután leraktam a kagylót.. elgondolkodtam mi lenne a helyes.. Végül hagytam egy cédulát az én szeretett családomnak. Még visszatérek. Egyszer majd a jó szívem visz a sírba. Ahogy kiléptem, hűs szellő ölelt magához. Hajnali négy óra. Olyan üres, mégis üdítő látvány.
Merre is laknak? Persze ezt elfelejtettem megkérdezni tőle.. Valami rémlik. Talán a Cirkusz irányába? Rendben, elindulok arra és majd alakul valahogy.. Legalább fél órát gyalogoltam...és akkor előttem termett. Mint egy romhalmaz, úgy állt ott az egykor szebb napokat is megélt szórakoztató "központ". Nem sok ház van erre felé. Vagy jobbra, vagy barra kell kanyarodnom. Megkockáztatom.. legyen a bal! Itt nyitva van a felső ablak! Egy kisfiú arcát fedeztem fel... néha, néha kitekintett.. Szia! Jó helyen járok? .. Néma csend. - Ki-ki vagy? - Adam Rock! Akit az előbb csörgettél meg. - Iiigen? Ott van hátul egy létra. Kérlek szépen siess! Óvatosan átmásztam a kerítésen és elsettenkedtem hátra. Előre hoztam és neki támasztottam a falnak. Pont az ablakig ér. Micsoda szerencse! Amint ráléptem az első fokra, hatalmasat reccsent. Vajon mióta állhatott ott? El is felejtettem milyen tériszonyosnak lenni.. Nem lehetek gyáva! Egy gyerek előtt. Bízik bennem és a segítségemet kérte. Érted megszívom magam, kisember!
Egyszer azért lenéztem. Kár volt... Olyan szorosan fogtam ezek után azokat a korhadt deszkákat, hogy csoda, ha egybe marad, miután bemászok az ablakon... - Mi a helyzet? - Most éppen a szekrényemben bujkál. Kaparászások jöttek abból az irányból, ahol a bútor tartózkodott. Tényleg nem hallucinált? - Van valami fegyvered? - Néha baseballozunk apával.. Tessék, de vigyázz rá, nagyon régi! - Rendben, kiskrapek. Odaálltam és elhúztam a szekrény ajtaját! Abban a szempillantásban valami szőrös izé nekem ugrott. Majdnem dobtam egy hátast, de az ágy pont jókor volt, jó helyen.
A hátamon feküdtem. Kezemben a mellkasomhoz szorított kis állatka. Felnéztem és elmosolyodtam.. Egy selyemmajom! Ne félj tőle, nem bánt! Gyere ülj le ide mellém és simogasd meg! Ugye, hogy milyen rendes? - Téényleg nem veszélyes. Most viszont mennem kell! - Hová viszed? - El innen.. Van egy tippem arra, hogy honnan szökhetett meg. Apukádnak meg azt üzenem... vigyázzon rátok! - ööö... Sok szerencsét kívánok neked Adam Rock! - Köszönöm szépen.. Miután otthagytam, visszasétáltam az elágazáshoz. A kis majom nem ficánkolt, sőt a vállamra mászott és onnan figyelt. 
Amint az épülethez közeledtem, egyre izgatottabbá vált. Úgy látom jó helyen járok. Az egyetlen bejárat be volt deszkázva.. Merre menjek? A kis édes mutogatni kezdett! Milyen okos vagy. Biztosan jobban feltalálja magát itt. Így hát hátra mentem és micsoda öröm.. megtaláltam az eddig eldugottnak hitt művész bejárót!
Nagy levegőt vettem és én, meg az újdonsült társam betettük lábunkat az elhagyatott Cirkuszba.       
       

Adam Rock kalandjai - Második fejezet

Adam Rock kalandjai

Második fejezet

A szél egyre csak erősödött, ahogy közeledtem a célomhoz. A lábam szinte kicsúszott alólam, kerítésekbe kellett kapaszkodnom, hogy el ne vigyen magával. Amint bekanyarodtam az ismerős utcába és elmentem az egyik fa alatt, máris rám huhogott egy bagoly. Rosszat sejtek. A tekintetével követett. Ahogy kitekerte a fejét, elfogott a rémület. Tudom, hogy természetes és a gerince is engedi, de így sötét éjjelen nem vágytam rá túlzottan. Már csak méterek voltak hátra. Nagy nehezen összeszedtem a bátorságomat. Előtte azért álldogáltam egy keveset a postaládánál. Milyen szép és piros. Komolyan nem tudom, mi üthetett belém. Mit várok? A nyakamba ugranak és bulit rendeznek a tiszteletemre? Megbocsájtják mind azt, amit tettem? Kérdések végeláthatatlan sora fogalmazódott meg a kobakomban.. Kénytelen vagyok szembe nézni velük. Mármint a következményekkel.. Vettem egy mély levegőt és befordultam a bejárati ajtó irányába. Cica fej alakú kopogtató... Emlékszem, fiatalabb korunkban mennyit szórakoztunk azzal, hogy idegenekhez becsöngettünk, aztán elspuriztunk onnan. Azok a csodálkozó fejek, és a mérgelődő szomszédok megjegyzései.. Beleégtek az elmémbe. Húzom azt a fránya időt... Még mindig érzem a felesek utóhatását. Lehet nincs is olyan rossz idő, csak a fejembe szállt... Recsegéseket hallottam a közeli bokros felől és előtűnt egy alak. Nagyon is ismerős.. - Addykém... Csalódtam benned. Évek óta először kívántam, bárcsak az enyészeté lenne ez az árny.. Mert nem volt más, csak egy kivetülés, amit én alkottam.. - Vesztes vagy? Mert úgy látom már nincs merszed bekopogni.. Igen, lehet leharapják a fejedet és elküldenek melegebb éghajlatra.. sőt ki tudja, talán kitagadnak. Meg tegyem helyetted? Bátrabb vagyok, mint sem azt hinnéd. Még egy pici nyuszika is oroszlánszívűbb, mint te! Vesztes! - Hord el magad, te undorító képzelgés.. - Majd köddé válok, ha megteszed, amit kell! Emeld fel a kicsi kacsódat, fogd meg azt a fogantyút és üsd vele az ajtót. Erősen és határozottan. Megtettem.. az első lépést a kivégzésem irányába. - Megy ez neked, csak unszolásra volt szükséged. Tényleg eltűnt! Bárcsak a fejemből is kitörlődne...

Pillanatok múlva résnyire nyílt.. Kevéske fény szűrődött ki és egy ismerős arc vonásaival álltam szemtől - szembe. - Clariss! Ezer év nem láttalak.. - Adam...Rock! Mégis mit keresel itt éjnek évadján? Pipiskedve leskelődtem befelé, hátha... - Őt keresed? ..Na jó gyere be, de szigorúan a kanapéra ülhetsz csak. Megértetted? - Jó-jó.. Alig léptem be máris "fejest" ugrottam a pihe-puha ülőalkalmatosságra. ... - Mindjárt itt lesz, csak egy kis dolga akadt.. - A trónbitorló! Majdnem elnevettem magam, viszont ez a nő... mint aki karót nyelt születésekor.. Fütyörészés zaja töltötte be a házat, amikor az én drágalátos bátyám végre kikecmergett a mellékhelyiség fogságából. Meg sem tudott szólalni. Mégis, azért nyögött valamit irányomba.. - Te, itt? 

- Te meg ott... - Kis öcsém.. Hogy nézel ki? Bunyóztál? - Örültél volna.. Néztétek ma a híreket? - Jaj, Addy..Jobb dolgom is volt..

- Látom rajtad a megkönnyebbülést.. Még mindig küzdesz vele? 

- Gyere öcsi, a keblemre! Jó szorosan átölelt.. A tüdőmig nyomta be az épen maradt bordáimat. - Azért csak óvatosan.. Mindenem fáj..

- Clariss..kérlek hozz neki valami fertőtlenítőt.. Nincs kedved megfürödni? Olyan szagot árasztasz, mint akin átment egy zsák... - Ne folytasd, értettem a célzást! - A ruháidat meg elégetjük.. - - Elég lenne kimosni őket! Vágott közbe az a nőszemély... - Vigyázz a hőfokokkal, nincs kedvem haspólóban virítani. - Látom, hogy még mindig a régi vagy.. Egy csésze forró kakaó mellett elmesélhetnéd a napodat...éveidet, amit nélkülünk töltöttél.. ---- Anyunk születésnapjára elmentem.. - Igen, miután megtudtad tőle, hogy mikor szándékozunk hazamenni.. - Kerültem a feltűnést.. - De nem a családoddal kellett volna ezt csinálnod.. Sötét korszaka volt az életünknek.. Nekem is hiányzik az apánk, de... Túl lőttél a célon ezzel az elmenetellel.. Faképnél hagytad azokat az embereket, akik számítottak rád. - Munkát kaptam. - Ez ok arra, hogy átnézz rajtunk? - Gyászoltam.. Mindegy, ezt a témát most hanyagoljuk..

- Anyu, hogy van? - Rendben, ép és egészséges. - Kérdezett felőlem?

- Már megszokta, hogy csak telefonban hallja a hangodat. Közben Clariss lekezelte a sebeimet. - Nem fáj? - Éget ez a rosseb.. - -- Maradj nyugton, így nem tudom kitisztítani a vágásokat. Orvos látott? 

- Szerinted ilyen állapotban mit mondana? Hülye részeges alak.. 

- Adok egy törülközőt, ismered a járást.. A szobád fent az emeleten. Ki szoktam takarítani.. Nem bírom a mocskot. Tudtam, hogy hiányoztam neki is, csak.. nehezen mutatja ki az érzéseit irántam. Amint a szobámba léptem, megcsapott az ismerős illat. Sokáig éltem a négy fal között. Miután édesapánk elment, Edwardékhoz költöztem. Jó fej a bátyus. Órákig el tudunk beszélgetni a semmiről is. Na megyek zuhanyozni, még a végén elsírom itt magam.. Alvás közeli állapotba kerültem, amint a meleg víz első sugarai a testemet érték. Szerencse, hogy a józanodási fázisom elég rövid élettartalmú. Ez a szakáll.. Biztos, hogy nem egy másik ember bőrében állok a tükör előtt? Elhagytam magam.. Vajon Anne most mit mondana? Nem bírtam tovább.. Patakokban folyt a könny, egyenesen a mosdókagylóba... 

Fél óra is eltelt, mire összekaptam magam és frissen, üdén kisomfordáltam a konyhába. Valamit ennem kell. Éhen halok.

- Van egy kis mogyorókrém ott hátul a második polcon. - Kösz, Clariss.. - Figyelj egy kicsit rám! Nagyon szeretem a bátyádat, ő az én hősöm, szerelmem, mindenem. Kedvellek téged is, csak ne lennél ennyire..fura! Kapsz tőlem is egy baráti ölelést. Nagyon jól esett.. Edward mögöttünk állt és mosolyogva nézett minket. --- Végre megtörtént a nagy összeborulás. Mennyit vártam erre. ---- - Jaj..fogd be Ed.. - Tejszínhab? - Mindig csak tömöd azt a nagy pofád, aztán hallgathatom a jajveszékelésedet.. - Tényleg! Főznöm kéne nektek egy kis kakaót! - Legalább lefoglalja magát.. - Addy.. ne rontsd el a pillanatot.. - Nem szóltam.. Ez bizony erősre sikeredett! Biztos, hogy nincs benne egy kis koffein pótló? - Mikor ittál utoljára bármit is, ami nem az alkoholtartalmáról volt híres? - Hát.. Ed.. Az elmúlt 24 órában szükségem volt a vigaszra..

- A pohár fenekét bámulni nem ugyanaz, mint kiadni a bánatodat egy szerettednek. - Például neked? Felvázoltam nekik a helyzetemet. Kitértem a kirúgatásomra, a dugóra, a robbanásra és arra, hogy Phil barátunk jókora adag finomsággal kínált meg.. Az utóbbi nem aratott osztatlan sikert közöttük.. - és még a hírekben is benne voltál? Szörnyű.. - Nem tudom mit tegyek. Szegény Ann.. ha most látna.. - Emlékszel a cirkuszra? - Na de Edward! Ne légy ennyire együtt érző.. - Semmi baj, Clar.. Mi van vele? - Képzeld bezárt!

- Hogy, hogy? Még pár éve működött. - Le kellet húzniuk a rolót, mert veszteséges lett az üzlet. Emlékszel, mit csináltunk az egyik előadás alatt? Szegény majom. Ráhoztuk a frászt. A közönség őrjöngve hagyta el a sátort.. Oda sem mehettünk vissza többet.. -- Szerinted miattunk? - Nem hinném... - Srácok! Bocs, hogy közbeszólok, de jó lenne aludni pár órácskát. -Igaz! Jó éjt Adam! - Nektek is, bátyó! Ledőltem a kanapéra és pár perc alatt elnyomott az álom..   

    

   

Adam Rock kalandjai - Első fejezet

Adam Rock kalandjai

Első fejezet

Nem tudom szavakba önteni, amit akkor láttam. A saját bőrömön tapasztaltam meg a bosszú keserű ízét.

Én marha! Tehetetlenül repültem az ajtón át... Csak arra emlékszem, hogy a hűs éjszakai levegő hűtötte a testemet percekig. Talán még annyi sem volt. Megzúzódtam, a bordáim berepedhettek. A fejem sajgott és fémes ízt éreztem a számban. Az a töménytelen füst, ami onnan áramlott kifelé. A kocsim szélvédője ripityára tört, a motorháztető meg átvette az alakomat. Próbáltam föltápászkodni, de be kellett látnom, hogy ez abban a pillanatban lehetetlen. Már mindenki felébredhetett erre a robajra.. Hívják a rendőrséget, a tűzoltókat.. és mindent rám kennek.. Nem, ez nem történhet meg. Muszáj lesz olajra lépnem.. Akkor még bele sem gondoltam, hogy Ő már nincs többé. Súlyosan megsérülhetett a koponyám, ha csak magamra tudtam akkor is gondolni. Percekkel ezelőtt még előttem állt, beszélgettünk, hirtelen kérlelni kezdett. Nem értettem ezt a viselkedést, szinte elüldözött. Szemeiből könnyek hulltak, remegett.. Kérdeztem, miért? Válaszra sem méltatott. Attól féltem, hogy megtudta. Valaki elmondta neki, hogy ma reggel kirúgtak a munkahelyemről.

Pedig micsoda fotós újságíró voltam hajdanán. A napi és hetilapok telefonjai sorra váltották egymást az én kicsi irodámban. Hallottam az elégedetlen kollégákat.. Már megint Addy? Emeljük piedesztálra a drágaságot. Mi szükség van ránk itt? Többet zsebel be, mint mi egész hónapban! A főnök eddig mindig megvédett.. de ma.. más volt, mint korábban. Én meg örültem, hogy időre beértem. Szigorúan méregetett és erélyes hangvétel kíséretében a székbe kéretett. Csak nem rontottam el valamit? Ez az! A vezércikken bukott ki. Nem csodálom. Az év egyik legunalmasabb irománya lett. Már látom magam előtt a díjazottak listáját: Adam Rock kapja a legrosszabbért járó díjat! Kérem vegye át a publikum előtt. Oldalba böknek és a fülembe súgják: Mosolyog és meghajol. Csak természetesen. Amúgy el van tanácsolva. Örökre! Menjen és írjon inkább gyermek könyveket. Talán ott elfogadható az ön trehánysága. - Uram, jól van? Homlokáról patakokba folyt az izzadság, tenyerével úgy szorította az asztallapot, hogy az szinte megrepedezett alatta. Kínos ez a csönd... Legalább kaparászna, vagy valami... Végül megszólalt. Hangja remegett. Próbált határozott lenni és még a szemembe is belenézett. Évek óta először! Akkor itt nagy baj van! - Hiába is próbáltam magával annyi éven keresztül keményen bánni, rá kellett jönnöm, hogy ön a tehetségesek felett áll. Pályafutásom során talán egy személlyel találkoztam, aki az útjába ért, de még ebben sem vagyok biztos. Viszont ami a munkáját illeti. A mai újságcikke miatt ne aggódjon. Nem a legjobb, de a bulvárlapok szürke tengeréből azért kibújik. Most sokkal komolyabb dologról szeretnék magával beszélni. Nézze... nem akarom az idejét húzni, nekem is fáj a dolog, de túl kell esnünk rajta. Szóval... A szívem már a torkomban dobogott, hányinger kerülgetett. - Ki van rúgva! ... Minden megszűnt körülöttem. Eszembe jutottak az első napok, amikor ifjonc firkászként tapostam a recsegő padlózatot és vittem a tömérdek papírtornyot a felsőbb munkatársaimnak. Akkor még magam sem gondoltam volna, hogy az a bizonyos cikk mindent meg fog változtatni az életemben. Remélem emlékszel még az incidensre... azok az oroszok.. rendesen benne volt a kezük. Na mindegy, ez még várhat. Visszatérve a történet fonalához.. Kitántorogtam az épületből, kezemben kartondoboz, benne az emlékek, melyeket itt gyűjtöttem össze a falak között. Egy-két aktát is kicsempésztem, pedig szigorúan tilos volt. Még mindig nem hiszem el. Kiégtem... Haza felé menet dugóba keveredtem. Egy eszeveszetten közlekedő biciklista összeütközött egy busszal. Micsoda nap! Már dudálni sem maradt erőm. Csak ültem az autómban, előttem a végtelenségig csoszogó járművek. Órákig csak araszoltunk, míg végül találtam egy kis utcát, ahol kerülhettem.  Így is késő estére értem haza. Nem a közlekedési katasztrófa miatt. Mielőtt beszálltam volna a verdámba, még elmélkedni akartam egy keveset. Csak ülni a padon, eszegetni valami egészségtelen vacakot. Nézni az embereket, akik jönnek - mennek. Idegesek, marakodnak,  viháncolnak, szomorúak, idősek, fiatalok, egészségesek, betegek. Észre sem vettem, máris késő délutánt ütött az óra. Még egy dobozos sört is legurítottam, hátha jobb lesz... elfogott az üresség érzése. Tudtam, hogy szomorú lesz, amikor belépek az ajtón az én kis dobozkámmal. Elképzeltem, ahogy átölel, szerelmesen. Mindkettőnknek fáj az igazság, de együtt átvészeljük majd. Lassan oda szédelegtem, már az ajtó kinyitása is kihívásnak tűnt.
Olyan ügyesen parkoltam, hogy alig tudtam kikecmeregni onnan. Az anyós ülésen ott díszelgett a játék doboz. Biztonsági övbe burkolva. Reméltem, hogy az alkohol már elpárolgott az elmémből. Ahhoz képest nehezen tudtam pedálozni. Ez a fék, emitt a gáz, vagy fordítva? Hol a kuplung? Ez most váltós, vagy automata? Ezer éve megvan és ki fog rajtam... Szedd már össze magad te szerencsétlen..
Eljutottam egy újságos bódéig. Annyira siettem reggel, hogy el is felejtettem elolvasni az aznapi főcímeket! Nyugi nem szokásom lopni az ötleteket. De jól esik néha kacagni egy jót a konkurens lapok szövegein. Kikászálódtam ebből a csodából és odasántikáltam az újságoshoz. Igen jól hallottátok! Bevertem a lábamat... Ennyi nevetésből mára elég is volt! Köszönöm. Gyorsan végigfutottam a fontosabbakat és majdnem kifelejtettem egyet. Már éppen fordultam, amikor szöget ütött a fejemben!
Az egyetlen olyan újság, amit tisztelek, az övéké volt. Sokszor tartottunk eszmecserét az ottaniakkal. Nagyon értelmes és összeszedett embereket ismertem meg ott. Na lássuk mit tartogatsz te mára nekem!
Nem hittem a szememnek... Ez a név... miatta lettem híres, mégis gyomorgörcsöt kapok, amint meglátom valahol. Raznov... A halálba kívánt azon a napon. Lebuktattam az orosz ügyleteit. Gyilkos és szélhámos. A világnak szüksége volt egy hősre, aki kiteregeti a szennyeseit. Bilincsbe verve vitték el... Rám tekintett és a lábam elé köpött. Mindennek elhordott. Megígérte, hogy ha kiszabadul, azt is megbánom, hogy a világra jöttem. Most pedig a feje itt díszeleg az újságpapíron. Nem tudom , hogy sírjak-e, vagy nevessek... Nem megy!.. - Sok lesz ez mára, Addy! - Phil! Csak még ezt a kortyot! - Semmi de, fiatal ember! Apád most nem lenne büszke rád. - Őt hagyd ki ebből! - Tudod nagyapáddal sokat jártak hozzám annak idején. Jól bírta az öreg. Hetente nálam sírta el a bánatát. Mért nem vált el akkor! Apád rá sem hederített. Körülbelül 6-7 éves lehetett. Futkorászott, kacagott. Aztán leült oda a sarokba és elővett egy könyvet. Mennyit mesélt nekünk. A világról, a tudományokról, az élővilágról. Szerettem az eszéért.... Hiányzik. - Fáj, hogy így faképnél hagyott minket! - - Adam! Édesapád elhunyt. Máig nem dolgoztam fel.. Tudom most meghasad a szíved... na jó kapsz még egy felest.. A ház ajándéka, de tényleg ez a legeslegutolsó! Ígérd meg, hogy egy jó ideig meg sem közelíted a Bar-t. ... Csöndben ott voltunk.. egymással szemben. Fájni kezdett a fejem és vér csöppent a pultra. Addy!  Tessék ezt szorítsd oda! ... El kellene menned az ügyeletre! - -- Kapcsold be a tévét! Kérlek! A híreket... - Semmi érdekes, csak a szokásos... halálesetek, születések, állatkerti bébik.. --Robbanás történt a negyedben! Információnk szerint úgy este fél tizenegy környékén ismeretlen zajra ébredtek a helyi lakosok. Az egész épület lángokban áll. A tűzoltók nagy erőkkel keresik a túlélőket, eddig nem találtak senkit. A rendőrség nyomoz az ügyben, annyi már biztos, hogy nem gázszivárgás okozta. Közben friss hírekkel is szolgálhatunk! A házban csak 2 személy lakott. Nevüket nem árulták el. A környéket lezárták. További hírekkel később jelentkezünk. A szó a studióé... - Most már hiszel nekem, Phil? ... - Ideje lesz bezárnom.
Nem mondom, hogy segíts felrakni a székeket. Elboldogulok velük magam is.... - Na jó, adjál párat, nem tudom nézni, ahogy a fájó derekaddal próbálsz rendet rakni....Hűvös az idő idekint. Ahogy kattant a zár az épület ajtaján... Úgy éreztem, mintha véget ért volna egy fejezet.. Az életem ettől kezdve fenekestül fel lesz forgatva.. - Én elmentem. - Itt hagysz? - Ne haragudj, mindig is lojális voltam a családodhoz, de ez az eset.. Nem tudom most mit is gondoljak róla...de.. Jobb, ha a saját utunkat járjuk mind a ketten. Esni kezdett. A vízcseppek erőszakosan csapkodták a betont. Mintha dézsából öntenék! Phil odasietett az autójához, beszállt, beindította a motort. Felkapcsolta a reflektorokat és elhajtott az éjszakába. Én meg benyúltam a kabátom belső zsebébe.. Elővettem az egyetlen dolgot, ami csillapíthatja a náthámat és a fejem fölé emeltem. Kiléptem a viharba és elindultam oda, ahonnan évekkel ezelőtt eltűntem...