Adam Rock kalandjai - Nyolcadik fejezet

Adam Rock kalandjai

8. fejezet

Furcsa álmok sűrűjében tengődött Adam, miközben fogalma sem volt arról, hová is került.
- Apa! Üvöltötte torkaszakadtából, miután felriadt és abból a lendületből fel is pattant volna, de egy, a kezére került bilincs, megakadályozta a "szökésben". Teste visszacsapódott, koponyája hátsó felével lefejelte a falat.
- Hogy a rossz seb vinné el! Hirtelen megszédült, kettős látása a fából ácsolt padhoz "szegezte". Lassan újra észhez tért és gyorsan körülvizslatott. Egy hosszú folyosó állt előtte, se jobbra, se balra nem látott egy lelket, sőt még más bútoralkalmatosságot sem. A falakon egy - két megtépázott plakát nézett vele szembe. Annyira régiek és kopottak voltak, hogy lehetetlen volt leolvasni róluk bármit is. És az a szag!
~ Mikor szellőztettek itt utoljára? Tűnődött magában, közben a belső tér hátsó felében villódzó lámpái kialudtak. ~ Ez most valami vicc akar lenni? Vagy lassan az összes kiég és a nagy sötétségben elém áll, maga a gonosz?
- Khm.. Uram! A szíve majd kiugrott a helyéről, amint meghallotta ezt a rekedtes, mélyről jövő hangot. Óvatosan felnézett és meglátta a végzetét. Egy aggastyán állt felette, kezei hátrakulcsolva, nyakkendője szög egyenesen középre helyezve, bézsszínű ing, rajta kötött mellény. Szemét egy fekete keretes szemüveg mögé rejtette. Nadrágja élre vasalva, fekete lábbelije tisztára csutakolva. 
- Ön, meg kicsoda, ha szabad kérdeznem? Szegezte szavait, kissé remegve az idős ember felé.
- Ne kéresse magát, adja a kezét, hadd nézzem, mit is tehetek ezzel az apró problémával. Nézegette, vizsgálgatta, végigsimította ujjbegyét a kulcs lyukán. 
- Áh!... Ez semmiség, kérem szépen. Benyúlt a felsője belső részéhez és elővett egy, körülbelül huszonöt zárnyitót tartalmazó fémkarikát. Fiatal barátunk annyira ledöbbent, hogy be is nyomta szunyát. Mire felocsúdott, az ismeretlen alaknak már nyoma sem volt. 
- Végre szabad vagyok! Felállt, kinyújtózott, kicsit megmozgatta a végtagjait. ~De merre az arra? Így hát vett egy nagy levegőt és megcélozta a sötétbe burkolózott részt. Annyira egybefolyt minden, hogy fel sem tűnt neki az elágazás. Az egész folyosórendszer egy sémára épült. Mindenütt dohányfüsttel sárgított falak, a padlózat nem márvány, hanem fa, abból is valami korhadó fajta. 
~Ennél jobban fel sem tudnám magamra hívni a figyelmet! Mit is gondolok, hiszen, ha emlékeim nem csalnak, engem valaki idehozott.
Úgy érzem, kezdek megőrülni idebent. Van erre valami mosdóféleség, vagy esetleg egy italautomata? Tíz perc sem telt el, hosszú sétája meghozta gyümölcsét. 
- Na végre! Ezen hol kell bedobni az aprót? Várjunk csak! Ez a roncs nincs is bedugva. Odanyúlt a földön heverő kábelhez és beillesztette a helyére. A konnektor szikrákat szórt, majd durrant egyet. Az automatának látszó doboz eleje kinyílt, mint egy ajtó és mögötte megpillantott egy kicsi, pókhálókkal tarkított alagutat. Zseblámpa híján csak tapogatózva közlekedhetett, de így is sikerült kikecmeregnie belőle. Ledöbbent attól, amit ott látott. Egy laboratórium féleségbe érkezett. Az asztalokon régi dokumentumok hevertek szanaszét. A polcokon kémiai üvegcsék sorakoztak szépen, katonás sorrendben. Hatalmas képernyő meredt rá, alatta billentyűk ezrei. De volt valami, ami még ennél is jobban "elkábította". A szoba közepén állt egy fémhenger, körülbelül 2 méter magas. A tetejével különböző színű és vastagságú kábelek érintkeztek. Az alja valamiféle emelvényen állt. 4 fokos lépcső vezetett egy normál méretű, üveglap nélküli "bejárathoz". Se kilincs, sem pedig kulcshoz illeszkedő vágatot nem talált rajta. Gondolt egyet és beleolvasott az előtte elterülő, lexikon hosszúságú lapkötegekbe.
- Biztosan találok erről valamiféle információ morzsát. Bármi is ez az "izé", okuk volt rá, hogy ide rakták. Félóra alatt átnyálazott két dossziét. 
- Ez így borzasztóan lassú. Legalább lenne megszámozva, vagy ráfirkantva valami jel, logó, egy pecsét, bármi, ami előrébb lendítheti a "nyomozást". Már kezdte feladni, amikor is rálelt egy nyomra. A nagy masina tervrajza és különböző kódok, feljegyzések. 
Valamit értett belőlük, de a többsége tudományos hablatynak hatott. - Az én egyszerű, de nagyszerű elmém számára nem készült leírás? Na jó! Elég.. Megpróbálom bekapcsolni azt a számítógépet. Az már biztos, hogy amaz vezérli ezt itt. Most már átérzem, hogy milyen lehet egy próbarepülés. Csak nem repítem a levegőbe ezt a helyet. 
Amit megtanultam az az, hogy a piros gombot sohasem szabad lenyomni. De itt nincs semmiféle ilyesmi, még átlátszó, műanyag burkolat alatt sem. Az ábécé betűjének összes lehetséges variánsa fel van"sorolva". Viszont vannak, kifejezetten "különlegesebb" karakterek.
Ábrák... Hogy is hívják a szerkezetet? Á, meg van. Vivus machina... Latin! Hát persze... Nem sokan tudnak már manapság a holt nyelven.
Alá pedig ide van ragasztva egy széljegyzet. _Proto_...
Talán prototípus? De minek a korai verziója? Valami lesz bent, abban batár nagy fémhalmazban. A fene vigyen el! Ököllel rácsapott néhány billentyűre és a falon lévő kijelző felvillant. Csak ennyi lenne? Csapjunk a közepébe és máris működik? Ugyanazon a nyelven van feltüntetve minden egyes cím. Mappák, almappák, dokumentumok. Úgy érzem, hogy ma és holnap itt alszom... De először is működésre bírom a "kalickát". Képek nélkül nehezen találok rá. Akad itt valahol egy szótárkönyv? Nyilván azok, akik működtették ezt a helyet, rendelkeztek egyfajta nyelvérzékkel. Benyúlt a zsebébe és elővette a telefonját. Én, hülye... Meg sem néztem, hogy hány óra van.... A kutatás utáni éhségem hatalmas méreteket öltött.. Térerő meg nuku.
Talán még a világhálóra fel tudok csatlakozni. Add, hogy legyen annyi egyenlegem. Ez az! Akkor kezdjük is. Fém hulladék... metallum extremitas. Ignorál. Henger... Cylindrus... Nem jó.
Talán, ha... á, az képtelenség. Ennyire könnyű lenne? Nincs mit veszítenem. Prototípus.. Exemplar. Semmi válasz. Ciripelés hangját hallotta, s mintha mozgolódni kezdett volna valami a háttérben. A mögötte álló "alkotás" életre kelt. Füst gomolygott belőle, majd leállt... és ami eddig zárva volt, most kitárult. Egy lépés, majd még egy. ~ Mi a?? Vörösen izzó szempár nézett vele farkasszemet. Fegyverért nyúlt, de későn. Az a valami felkapta és a falnak szorította. 

- Ki vagy, emberi életforma? 
Hiába ismételgette a becses nevét, nem jutott vele előbbre. Pofán akarta vágni, hátha.. Amint odaérintette a tenyerét, a "célpont" megrázta magát, majd elengedte hősünket. Térde ereszkedett és most már jól látszódott mivolta. Egy robot. De a mozgása és a beszéde majdnem olyan, mint a földieké. 
- Sajnálom, gazdám. Nem tudtam, hogy utódod akad. S most itt áll előttem, én meg bocsánatáért esedezem. Mondd, kisember, meg tudsz nekem bocsátani? Szörnyű, amit tettem. Vétkeztem az előírással szemben.
- Most már végképp összezavartál... Ne félj tőlem, nem bántalak. Csupán kíváncsiságom hajtott.

- Adam Rock. Ezentúl hűen szolgállak, akár életemmel is fizetek a tiedért cserébe. 
- Ne beszélj butaságokat. Nem tartozol semmivel. De mondd... ki vagy te és miért zártak be oda?
- Engem csak egyféleképpen szólítottak hajdanán. Azzal a szóval bélyegeztek, mellyel most feltámasztottál. 
- Tudod mit? Akkor legyen a neved... PROTO! A teremtmény elmosolyodott, majd felállt és átölelte a fiút. 
- Köszönöm.
- Barátok? Máris nyújtotta kezét a felszabadított felé.
- és Társak! 
- Hát legyen...
- Mester!
- Ne hívj így... egyszerűen csak Addy....
- Ahogy óhajtod.
- Nincs ínyemre az ilyesfajta beszédstílus. Na majd megtanítalak pár finomságra.
- Azalatt az idő alatt, míg ebben a kapszulában "raboskodtam", folyamatosan frissítettem az adattáramat. Mostanra már beszélem az összes létező nyelvet...Sőt még az egyes szlengekkel is megismerkedtem. 
- Akkor mire ez a "hivatalos" dialektus?
- A jó modor volt az első, melyet a fejembe vertek, mielőtt..
- Igen? Folytasd csak, bátran.
- ...Véglegesen ebbe a tartályba kerültem... Szóval hadilábon állsz a latin nyelvvel. Ebben segíthetek. Se perc alatt átböngészem azokat ott és választ kapsz a kérdéseidre. 
- És az adatbázis?
- Azzal most ne törődj.
- Rendben, te voltál itt előbb. Te tudod jobban, hogy mit illik.
Amíg újdonsült barátja olvasgatott, Adam elindult, hogy némi folyadékhoz jusson. 
- Tudom, már annyiszor hallottad. A folyosó végén, balra. 
- Gondolatolvasó is vagy?
- Kicserepesedett a szád. A vízhiány jele.
- Te mindent alaposan megfigyelsz.. Ez tetszik. 
- Mire visszaérsz, már kész infókkal várlak.
~ Valaki kicserélte a kiégett izzókat... Biztosan a kisöreg bóklászott errefelé és úgy gondolta, miért ne? Teljesen logikus, hogy égőpárokat hord magánál a mellényzsebében...
~Három ajtó, három különböző szimbólum. Az első kettőt könnyedén felismertem, de az utolsó... Egy, rövidebbik oldalán álló téglalap, alatta csúcsától megfosztott háromszög. Mindez ébenfekete színben.Kézfejem remegni kezdett... Mintha egy külső erő mozgatná, elindult a kilincs irányába. Tehetetlennek éreztem magam, a csábítás mégis magával rántott... Megfogtam a fémgolyót és...

- Bátor vagy, mit ne mondjak...
~ Megállt bennem az ütő... Ez az orgánum... A gúny pokla..
- Megleptelek? Nyuszika... Netán félsz tőlem?
~Éreztem, ahogyan az erek kidüllednek ökölbe szorított kézfejemen.
- Csak nem ideges vagy? ~ Megérintette a vállamat...  
~ Gondolkodj, mielőtt cselekszel... Na jó..
- Legutóbb az esőben... Elzavartalak.. Most pedig... Megkapod ami végre jár neked.. ~ Megfordultam és visszakézből az arca felé lendítettem megkeményedett fegyverem... De nem volt ott senki... Csak én, dühbe gurulva.. 
- Na de kérem! A folyosó másik szegletében ott állt az öreg úr... Legyintett egyet és tovább sétált... Az első mosdókagylóhoz rohantam és hideg vízben megmostam az arcomat... ~ Végre.. Mint aki félnapja a sivatagban rekedt... Pohár híján két, összeérintett tenyerem szolgált folyadéktartóként... Minden cseppje áldás...

~ Ő ott... Bent abban a kis lyukban... Számít rám... Nem tudom, hogy kihez beszélt.. De ennek a helynek köze van ahhoz az alakhoz... Nem emlékszem pontosan... Talán fekete ruhában fogadott... Elrabolt..Hol van a borítékom?? Ismerhette... Apu.. Még mit titkoltál el előlünk? 
    


          
     

Adam Rock kalandjai - Hetedik fejezet

Adam Rock kalandjai

Hetedik fejezet

Kopp-kopp... Olyan erős volt, akár én az első napon. Hirtelen abbamaradt a kopogás, helyét átvette az ismerősen csengő hang hívogató szava.. - Adam! Ideje lenne kimozdulnod. Két napja csak egyfolytában... - Tudom, alszom. - Bejöhetek? Kérdezte remegő hanggal , Edward. - Ha már ilyen szépen felverted az álmom, semmi akadálya. A padlón heverő dolgokra vigyázz.. - Ez meg mi a jó?? Összetépett papírfecnik hevertek a földön, körülöttük fotók, újságkivágások.
- Tanakodtam... Van egy tervem azzal kapcsolatban... - Mivel is, öcskös? - Tudod már mes... semmi, hagyjuk! - Mint az oviban.. Ha ezt Clariss meglátja, ágyút épít, beletömköd és megcélozza a galaxis legtávolabbi pontját.. - Mióta érdekel téged, hogy mit mondd az asszonyság? - Egy háztartásban élünk évek óta... Főz rám, kimossa a koszos gatyáimat... én meg néha porszívózom. Ó Ed, ha tudnád, hogy a Clar... Annyira belebambultam a gondolatfoszlányaimba, hogy a bátyám, aki , ha figyel, már díjat érdemelne, odahajolt és megkérdezte... - Csak nincs valami baj a szerelmemmel? Gondolatolvasó lett, vagy a szememből visszatükröződik a drágája arca? Nem szeretek hazudni, de egy kegyes, enyhébb füllentés még szóba jöhetett. - Minden a legnagyobb rendben! Láttam a reakciójából, hogy elgondolkodtattam... Hogy kirántsam ebből a helyzetből, felajánlottam neki, hogy segíthet a parafatáblámat feldíszíteni ezekkel a csodákkal. Tiszta műtőszobás hangulat uralkodott az én kis szentélyemben. Gombostűt! Nem azt, a másikat. Papírt gyorsan! Nem lett vízszintes, ollót kérek! Kora délutánig tartott a rituálé, utána elégedetten tolattam hátra, hogy messzebbről is megcsodáljam a művünket. A bátyus elismerően bólogatott, én meg nyújtottam a kezemet, hogy férfiasan megköszönjem a részvételét. - Most hogyan tovább, öcsi? - Egy ideig az én dolgom marad, később, amikor a segítségedre lesz szükségem, hívni foglak, ígérem. Elhagyta a szobámat, én meg, a volt firkász belekezdtem a kutatásba, hogy ráleljek a válaszokra. Itt van előttem... A cég, a volt főnököm utalásai bizonyos felsőbb vezetőkre... A robbantás, ami ezt a lavinát elindította. Raznov ténykedése és a hamis munkahely megteremtése egy másik, nagyszabásúbb terv véghezviteléhez. Most, hogy szabadlábon garázdálkodik a világban, senki sincs biztonságban. Az orvlövész, aki az ablakot célozta, megunta a várakozást és köddé vált. Legközelebb keményebb eszközökhöz fognak nyúlni. J. Rock... Folyton rövidítetted a nevedet, apa. Nem tudom, hogy mihez kezdjek ezzel a borítékkal. Kinyissam? Vagy tegyem el emlékbe és felejtsem el? Miközben cikáztak fejében a gondolatok, tenyeréhez csapkodta a gyűrött, megsárgult "örökségét". Valaki viszont nagyon is érdeklődött eziránt. Csak úgy a semmiből tűnt fel, az ablakon át. Lekuporodott és kitágult pupillákkal, tátott szájjal figyelte a mozdulatsort. Miután ráhangolódott az eseményre, fogta és kikapta Adam kezéből. Meg sem állt a bejáratig. Hősünknek ideje sem maradt felfogni, olyan gyorsan történt mindez, így pörgő láb módjára rohant a kis tolvaj után. Na megállj, ha én a kezeim közé kaplak esküszöm... A majom ügyesen leugrott a földszintre, viszont a gazdája kísérlete a korlát lecsúszós trükkel, kudarcot vallott. Még egy ilyen és megyek megröntgeneztetni magam! Ilyenkor örülök, hogy Clariss-ék kint vannak a hátsó kertben. Kicsapta a bejárati ajtót és Béke után kapott. Az állat felhúzta a farkát, felpattant a kerítés tetejére és nevetni kezdett. Még gúnyolódni mersz rajtam azok után, hogy befogadtalak, te kis szemtelen! Az első dolog után nyúlt, ami a keze ügyébe került. Na most ki pancser? Ott állt, slaggal a kezében, mint egy tettre kész tűzoltó. Szemeik szikrákat vetettek, a férfi a szája szélét nyalogatta, ellenfele a feje búbját vakarta. Eltekerte az indítót és hátrarepült, egyenesen az elülső kert egy olyan részébe, ahová a többi lakó is ellátott. Clar szeméről lecsúszott a napszemüveg, Ed kezéből meg kiesett a metszőolló. Ketten bámulták, felvont szemöldökkel és már majdnem megszólaltak, amikor Addy egy "minden oké hüvelykujjal" elintézte a dolgot. Felpattant és a célpont irányába tartotta a fegyvert. Eltűnt?? Dehogy is! Felmászott egy fára és onnan integetett neki. Most elkaplak te ördögfajzat. A víz hatalmas sugárban találta el a bundás szökevényt, aki felsikoltott és elhajította a levelet. A szél még egy ideig hordta magával, majd egy fekete "lakkcipő" alatt lelt nyugalmat. Az ismeretlen alak megigazította a nyakkendőjét, leporolta öltönyét, majd lehajolt és magához vette a lábbelije talpára ragadt papírt. Fiatal barátunk, miután sikerült elzárnia a csapot, kirohant az utcára, egyenesen a sötét ruhába öltözött orra elé. A magas férfi elolvasta a címzést, majd felnézett.
- Úgy hiszem, ez nem a magáé, Mr. Rock.                                

Adam Rock kalandjai - Hatodik fejezet

Adam Rock kalandjai

Hatodik fejezet

Nyolc óra és negyvenöt perc... Már háromnegyed órája a volt munkahelyemen ücsörögtem és vártam, hogy a szemembe mondják, " Ki van rúgva"... Iszonyú még most is belegondolnom. Emlékszem, hogy becsekkoltam a portán, amint beléptem az épületbe. Rám emlékezni fognak. Nem tudnám kimagyarázni ,hogy miként kerültem vissza a start mezőre... Ki kell tartanom, amíg a múltbéli énem elhagyja ezt a helyet. Semmiképp sem találkozhatunk, különben felborulna az idő egyensúlya. Képtelen vagyok rá... Kivárni.. Anne meg hamarosan hazaér és... Nem hibázhatok! Elvileg tudok egy hátsó bejáratról. Csak figyelnem kell, hogy ne vegyenek észre, amíg a másik lépcsőházban felfelé tartok.. A főnököm okkal bocsátott el.. Ez az ok pedig nem más volt, mint Raznov szennyes keze... Sajnos ezt az intézményt is illegális pénzekkel tartják fent....

Most úgy érzem magam, mint egy bűnrészes... Koncentráljunk a célra! Egy biztonsági őr szokott álldogálni a hátulsó bejáratnál. Ismerem..Rendes fickó. Ikergyermekei vannak, sokszor még a belső tereket is ő pásztázza át.. Nagyon sokat dolgozik, szinte alig marad ideje a családjára.. Néha elbeszélgettem vele, de nem igazán lettünk, úgymond barátok.. Remélem beenged és nem kell semmi olyat tennem, amit nem igazán szeretnék. Adam? Maga az? Mint látja, igen. Mit keres itt? Nem elől kellene bemennie? Gondoltam fordított napot tartok. Nincs ínyére a dolog? Tudja jól, hogy itt csak én mehetnék ki és be... Nem tehetne esetleg kivételt? Az eszem azt parancsolja, hogy ne engedjek... Viszont a szívem azt súgja, hogy ön jó ember... Rendben, menjen, de erről nem tudok semmit! Köszönöm!... Sokat segített, nem is tudja igazából mennyit is... Felcsörtettem a lépcsőn, majdnem belebotlottam az egyik volt kolléganőmbe... Sohasem kedveltem őt... Igazi kis perszóna... Nyal a főnöknek, közben alád rak... Legalább sunyi módon kihallgathattam a kis bájcsevejét a másik unszimpatikus kollégával... Mi a fene?? Rólam susmognak... Hogy micsoda?... Kikérem magamnak, még hogy én lopnék másoktól... Mi az, hogy fent hordom az orromat? Én dolgoztam a legtöbbet ennél a .... Úgy megmondanám a magamét.. de emlékszem, hogy ők már találkoztak velem, amikor a főnök hivatott... Még szerencse, hogy ennyire jó az emlékező képességem.. Bár így is bele futhatok egy - egy nem várt alakba... Miután szétszéledtek, szinte kúszva tettem meg az utolsó pár métert az iroda ajtajáig.. Még ebédidő sem volt, amikor utamra engedtek... Disznóság... Ideje bosszút állnom és megtudnom az igazat.. A fénymásoló mögé bújtam és láttam, ahogy kisétálok azon a bizonyos ajtón. Szörnyű, hogy ennyire el voltam kámpicsorodva... Még egy perc és befordulok a folyosó sarkán... Vajon itt van az, amit régen a belső zsebembe rejtettem?... Bingó! Még, hogy nem jön jól egyszer egy dísz sál! 
Úgy érzem magam benne, mint egy bandita. Nem ismerhet fel. Tudom, hogy nem szabadna letámadnom, de erélyesen kell fellépnem, különben nem tudom meg az igazságot. Itt a pillanat... Benyitottam! Háttal állt nekem, éppen matatott az aktagyűjtő fiókok valamelyikében... Majdnem szívrohamot kapott, amikor meglátott. - Maga meg kicsoda?? - Üljön le, most!...- Mit képzel?! Hívom a biztonságiakat! - Én a helyében nem nyomnám meg a mellényében hordott kis jelzőt! - Honnan tud erről?? - Nem is hinné el mennyi mindent tudnék kiteregetni a kedves vezetőségnek és a kollégáknak... - Mit akar?! - Tudok a piszkos kis dolgairól... Most szépen felmegyünk a tetőre... Ne próbáljon menekülni, meg vannak az eszközeim... Nem is állt rosszul ez a szerep. Eddig nagyon úgy fest, bevette... Óvatosan felbaktattunk a galamb "etetőre"... - Nem tudom miről beszél... Ez egy legális üzlet... - Én meg a jövőből jöttem... Hagyja ezt a süket dumát... Ki az a Raznov és mit akar ettől az újságtól? - Mi-mi? Maga meg mimiről bebeszél?? - Borzasztóan játssza az együgyűt! Végig ez a fószer pénzelte az egész bizniszt! Az napilap csak egy fedősztori! - Hagyja abba! Nem ért semmit! - Ne akarja, hogy erőszakhoz folyamodjak!...Látja ezt az övemen? Ez egy bomba... Felrobbantom a kócerájt, tehát válaszoljon a kérdéseimre! Higgye el, nem lépek vissza.. - Mért pont én.. Meg fognak ölni, amiért elárulom őket... - Kik?? - Bonyolult... A régi időkre nyúlik vissza.. - Szóval nem az újságírásért alapították a céget? - Nem egészen... De erről tényleg nem beszélhetek, így is kihúztam a gyufát... - Csak bólogasson... Amit állítottam, megállja a helyét? A feje függőlegesen le és fel mozgott. - Most menjen, így is veszélyes, hogy elhagytam a helyemet... - Hm..Szóval megfigyelik. Köszönöm, hogy szakított rám időt.... Elsétáltam és kiléptem az emberi konzerv közepébe. Kilenc óra öt perc. A csomagot elhelyeztem a kocsimban és bele kezdtem hosszas és értelmetlen önmarcangolásomba. Hihetetlen, hogy ennyi időt elpocsékoltam, ahelyett, hogy egyenesen hazaindultam volna... Most látom! Éppen ott üldögélek a padon.. Még nem vettem meg a sörömet. Előbb kell odaérnem, mielőtt.. Az autót nem használhatom, azzal megborítanám az egész idősíkot. Kell valami, egy gyors mégis hatékony és könnyen mozgatható jármű... Meg van! A közelben állomásozott egy "Kölcsönözz bringát, védd a környezeted" Odaadtam az aprót, mondván majd visszahozom! Ezer éve nem tekertem már! Kicsit kacskaringósan ment az elején, de 5 perc után ráéreztem! Tekertem is ezerrel. Járdán, biciklinek kijelölt szakaszon. Ne dudáljatok rám, én is csak sietek! Tényleg idegesítőek a pedálozók... Kilenc óra harminc perc... Még van időm... Negyvenöt... Tíz óra kereken.
Lassan beszálltam és elindultam az "utolsó" útra... Váltsál már zöldre, haza kell érnem! Megbolondultak a lámpák... az autósok egyre dühösebbek lettek! Minden ellenem szól... Mi lesz már??.. Repül az idő... Mindjárt fél tizenkettő... Közlekedési rendőrök? Végre valahára.. Mutogassatok csak, én meg tekerek! Lassan háromnegyed tizenkettő és vígan beszélgetnek! Ez már több a sokknál. Haladni szeretnék fiúk, nekem is dolgom van... Még nem értem oda az újságos bódéhoz... Én meg az óra.. Ha óránként háromszor nem nézek rá, akkor egyszer sem. Dél múlt és itt szobrozunk a többi emberrel... Ha fél egyig nem történik változás, én elindulok, jöhet bármi... Megmondtam!... Nem láttam és hallottam semmit és senkit.. Egy pillanat volt az egész.. Már csak azt észleltem, amikor megérintette a kétkerekűmet. Lezakóztam róla és végiggurultam a poros járdán. Viszont a lábamat sikerült bevernem.. Sokan csak álltak és néztek rám némán, senki sem volt képes arra, hogy legalább megkérdezze mi a bajom.. Alig vártam, hogy felkerüljek a közösségi oldalakra... A busz vezetőjében pozitívan csalódtam. A balesetet követően rögtön megállította a járművét, kiszállt és odarohant hozzám. - Jól van, fiam? - Úgy látom mindenem megvan! - Adja a kezét! - Köszönöm, elfogadom! - Biztosan ne hívjak mentőt? - Kutya bajom! - A lábára sántít! - Mondom, nincs gond... Menjen és tegye a dolgát, miattam ne álljon a forgalom! - Rendben, jobbulást magának! - Jó munkát a továbbiakban. Micsoda egy strapabíró kis szerkezet ez a bicaj! Túl élte az ütközést. Mondjuk épp csak megpöccintett... Így sérülten nem tudom hozni a megfelelő szintet.. Oda fogok érni!!
Még hogy biciklis miatt állhat a forgalom... Hm?? Ez olyan ismerős, mintha már megtörtént volna egyszer... Áhh! Csak képzelődtem. Nekem is a legmesszebbre kellett költöznöm... Úgy képzeljétek az én kis városkámat, mint egy óriási káosz, egy hatalmas, kiragadott részletét... Itt mindig történik valami izgalmas.. Csőtörés, Gyilkosság, Felvonulás, Bankrablás, Robbantás.... Erre az utóbbira még gondolnom sem szabadna. Még órákat tekertem hazafelé, a Nap utolsó sugarai nyugovóra tértek és a Hold, mint hű követő, átvette az uralmat a horizont felett.
Leszálltam a bringáról és odarohantam az ajtóhoz. Valami ismeretlen erő megállított és hátralökött. Nem teheted ezt! Akárhogy is próbálkoztam, nem engedett. Ekkor meghallottam azt a bizonyos búgó hangot. Valahova el kellett bújnom.. Berohantam a mellettünk lévő sikátorba és elbújtam a konténer mögött. Láttam, ahogy kiszállok és besétálok. Néma csend... Van egy kis ablak a ház oldalán, de semmit sem hallottam... Hatalmas robaj, füst... Megtörtént és én semmit sem tudtam tenni ez ellen. Macska nyávogásra lettem figyelmes. Egy fehér bundájú, heterokrómiás cica bámult az arcomba. Szinte olyan volt, mint ha egy emberi lény figyelte volna rezdüléseimet. A szemei... Csak egyetlen embert ismertem aki ilyen szépséges csodával született... Anne! A cica megijedt és elrohant! Várj, ne menj el! Nem hagyhatsz itt megint... Komolyan? Egy háziállathoz beszéltem?.. Nem tudom ki verhette be jobban a fejét.. Én vagy a múltbéli énem, aki... Tényleg! Borzasztóan festek! Az a legrosszabb, hogy sehogyan sem tudok magamon segíteni... Au.. Valami megcsípett és éget! Villámgyorsan lecsatoltam az időgépet... Be volt repedve néhol és még szikrázott is... Most, hogyan jutok haza??? Közben ébredezni kezdtem a szélvédő tetején, így kereket kellett oldanom... Egyetlen helyet tudtam, ahová mehetek. Felkaptam a biciklimet és eltekertem abba az utcába, ahonnét elküldtek ide... Amikor ütköztem és a földön henteregtem... akkor sérülhetett meg ez a kütyü... Nesze neked földönkívüli technológia.. Made in China...
Remélem még garanciális és cserélik.. Késő éjjelt ütött az órám. Hiába csöngettem, nem nyílt a bejárati ajtó... Feszegettem, erőszakkal próbáltam beljebb jutni és... Napokkal korábban még nem gondoltam volna, hogy itt kötök ki.. és most irány az emelet.. A lift szokás szerint beragadt, de a fáradtságom miatt elbóbiskoltam és csak a rázkódásra ébredtem fel... Csak foltokat láttam annyira elhagyott az erőm.. beestem az ajtón és bumm.. leütöttek... - Hol vagyok??? - Ulrich? Ne lógjon bele az arcomba, ha kérhetem... - Honnan tudni nevem? - Thalán Khémkedikh vhalakinek?? - Francois! Felültem és megcsapott az ismerős füstös levegő. Szóval maga szívja azt a cigarettát.. - Thán bhaj? - Oscar hová tűnt? - Ne aggódjon kedves, Adam... Hoztam egy friss kötést a fejére! Még egyszer bocsánat az udvariatlan bemutatkozásért.. De látom maga már ismer minket.. - Hol van a kabátom? - Felákásztáni oda falra! - Akkor majd én odamegyek és.. - Ne fáradjon! Mit is kellene keresnem? - Csak nyúljon bele a belső zsebébe. Egy sál van köréje bugyolálva.. - Ezt meg honnan szerezte, uram? - Önök adták nekem azzal a kísérő szöveggel, hogy vissza kell mennem a múltba... - Feltehetőleg lesz itt egy tökéletes példány, mivel a jövőből hozottat tettem tönkre... - --- Mégiscsak kijárt magának az a koki... 
Francois! Kérem a táskát! - Ahzonnal Oscar! Tudja, hogyan kell kalibrálni? - Egyszer már sikerült! Még vacsora előtt haza kell érnem... - Várjunk csak! Valamit elfelejtettem... Útba ejtem... Mielőtt távozna, amire rálelt, választ adott önnek? - Részben, de még több kérdést is felvet! Köszönöm a vendéglátást, pár nap múlva újra találkozunk! ... és Oscar! Amerikainak néztem, pedig a dialektusából lejön, hogy angol. Elnézést a tévedésemért... Ezek voltak az utolsó szavaim ebben a korábbi síkban... Másodpercek múlva megint az irodában álltam. - Csak, hogy megjött. Túl sok izgalmat nem bírna ki a mi öregecske ketyegőnk! Igen Angol vagyok, kedves Adam Rock! - Hová tűnt a hibás készülék?? Amikor felhasználta a régit, a jövőbeli egyszerűen eltűnt! Egy időben csak egy lehet ezen a helyen. - Mennem kell. Várjon! Ne felejtsen el virágot vinni! Itt a két kerekűm! Csoda, hogy nem lopták el... Ja persze, erre csak ők laknak egyedül... Felmásztam az ülésre és eltekertem a messzeségbe... Letámasztottam a puha fűre és besétáltam a sírkövek, kripták és mauzóleumok közé... Itt lesz valahol.. Meg van! ... Szia.. apa. Rég találkoztunk! Alig tudtam megszólalni, annyira elöntött a szomorúság.. megint elsírtam magam. Könnyeimmel áztattam a sírboltját.. Sajnálom, hogy akkor nem voltam ott.. Talán még ma is élnél. ... Tessék, itt van pár szál virág.. A mezőről szettem, hogy friss, illatos növények vigyázzanak a lelkedre.. Leültem mellé és csak bámultam, üresen, tudattalanul... Néhány rovar elmászott a lábaim alatt... Teltek -múltak a percek... Egyre jobban kitisztult a fejem.. Esni kezdett. Ám ekkor csoda történt... Valaki megvédett az esőcseppek elől... Felnéztem és megnyugodtam.. - Adam? - Anya? Gyere menjünk! Átöleltem... Olyan rég volt.. Álltunk ott az esernyő alatt és sírtunk.... Aztán hazamentünk..                              

                                              

El ne felejtsd őket!

Régi módi szokás szerint, ki kedves velem, annak meghálálom. Így hát jöjjenek az én 

Író társaim blogcímei!

Nani - chan

Nashii

Nashii(2)

Adam Rock kalandjai - Ötödik fejezet

Adam Rock kalandjai

Ötödik fejezet

Az elmúlt pár napban többet aludtam, mint életemben talán összesen... Erős túlzásokkal. A ház lakóinak száma immár három főre duzzadt, persze nem élhetek a nyakukon, ideje lenne új munka után néznem. Bár így, hogy halott is lehetnék.. Nem tudok változtatni a múlton.. Megtörtént és elviselhetetlenné teszi a napjaimat. De legalább az álmaim tiszták maradtak. Vajon Edwardék is erre az álláspontra jutottak? Lemenve az emeletről semmi különöset nem tapasztaltam. Clariss a konyhában ténykedett, Edward a nappaliban ült és olvasott. Jó vaskos egy könyv, szinte lexikonnak becézhető. - Én nem ajánlom, hogy zavard! Inkább segíts nekem és figyeld a sütőt. - Fenséges illatok! - El a kezekkel! Majd, ha kész lesz és végeztél az első fogással. Ne nézz így rám... ilyen szomorú őz szemekkel! Nem érdekel... Akkor sem kapsz repetát. Punktum, részemről lezárva. - Ebből látszik, hogy kinőttem a kisgyermek szerepéből.. - Ed! Lennél oly kedves és behoznád a postát? - Hm?? Mondtál valamit, Clar? - Majd én!
- Mi lesz a sütővel? - Van még rajtam kívül is egy haspók a lakókörnyezetedben.. Tudod pont a sütemény az, amiért lerakná azt az olvasmányt.. Jobban ismerem, mint hinnéd. - Edward Rock! Finomságot kapsz, ha most ide jössz és segédkezel nekem. - Tényleg jól hallottam? Omlós, harapnivaló, friss és forró... összefut a nyál a számban. - Az öcsém meg hová tűnt? - Te és a figyelem....Még vele sem voltál képes kijönni.. Mióta állítólag el tettek láb alól, mindig óvatos vagyok. Most egy lélek sincs az utcán, de ki tudja... Régen volt erre egy szomszéd. Idős bácsika.. Folyton kukucskált a függöny mögül és pofákat vágott. Egyszer megdobálták a házát rohadt paradicsommal a helyi kölykök... Másnap mindegyiknek a bringája le volt eresztve. Felfújni meg képtelenség lett volna őket. Mivel egy bosszúszomjas "idegen" szétfarigcsálta a gumikat. Sorra jöttek a feljelentések és az a sok huzavona.. Végül egy tragédia vetett véget ennek.. Elhunyt az öreg. Most meg itt vagyok én, hogy felborítsam a rendet. Na nézzük, mit hozott ma nekünk a mikulás.. Számla, számla, számla, valami tévés agymosó prospektus, újabb befizetetlen csekk, banki kivonat, magazin álláskeresőknek? Ez valami csúf utalás akart lenni arra, hogy ideje észbe kapnom? Kevés hiányzott, hogy visszafelé menet rájuk robbantsam a bejáratot... - Ez meg mi a jó franc? Rám se hederítettek.. Bátyó dudorászott, az asszony meg nevetgélt.. Csak nekem furcsa az utóbbi? Lusta, feledékeny, nemtörődöm, ráadásul még a születésnapomat sem volt képes megjegyezni ennyi év alatt.. Nem tudom, hogy milyen tojásból verték fel, de az tutira megzápult.. Viszont most beszállok a füttykoncertbe. Clar elnevette magát, miközben figyelte a két nem mindennapi testvért, ahogy a "színpadon" kiélik a zene iránti rajongásukat. - Szép volt srácok... Mi az az újság a kezedben, Addy? Ti rendeltétek, nem? 

Ednek meg nekem van munkánk... ami viszont téged illet..lábadozol.. Lehet, hogy a sors küldte neked... - Ha olyan kegyes lett volna hozzám, nem veszi el tőlem azt az embert, akit második családomnak éreztem... - Clariss! Most én csitítalak. Olyan sebeket tépsz fel benne, melyekről csak nekünk, tesóknak van fogalmunk. - Edward! Tudom, hogy mit csinálok.. - Rosszul teszed! - Srácok, muszáj ezt? Miattam ne veszekedjetek. Az ebédet és a desszertet elfogadom, azután felvonulok a szobámba. Legközelebb vacsoránál ülünk majd együtt az asztalnál. Csöndben telt az evés, ivás. Ed nagy pofával tömte magába, Clar viszont csak tologatta a villájával. Én meg udvariasan, kis falatokra felvágva és feltűzve fogyasztottam el. Láttam, hogy bántja az előbbi kirohanása. Valahogy mégsem tudok rá igazán haragudni.. Amikor első nap átölelt a fülembe súgott valamit. Edward erről nem tud semmit.. lakat a számon... Azóta mindent másképp látok. Nem is olyan rossz ember, mint először hittem. A bátyámra néztem, ő meg vissza rám. Biccentettem a fejemmel. Vette az adást és kivitte a tányérokat elmosni. - Addy ezt igazán nem kellett volna.. - Mikor akarod neki elmondani, Clar? - Majd ha minden a régi lesz. - Én melletted állok, csak ne idegeskedj.. Menj, pihenj le. Kicsit elbeszélgetek a jómadárral. - Fel fog neki tűnni, hogy... - Ezzel most ne törődj!

... Meddig tisztogatod még ezeket az edényeket? Na add ide, eltörlöm. Száraz konyharuhával fényesre csiszoltam a felületüket.

Ugye nem a délelőtti kis szócsatározáson agyalsz még mindig? -- -- Nincs semmi gond, öcsi! Majd lesz valahogy... Eszembe jutott.. Mindketten a konyha padlója felé néztünk... Lehetetlen elfelejteni. Holnap lenne.. - Ne folytasd! - Meglátogatod? - Van mit mesélnem neki. Kiváló hallgatóság... - Anyu néha még beszél róla.. De évről-évre egyre kevesebb időt szán rá.... Nem hiszem el, hogy elfelejtette... - Ő ilyen típus.... belül is erős jellem... Mindketten szipogtunk egy egészségeset, aztán lábujjhegyen felsuhantam az emeletre. Nem bírtam ki és belestem a hálószobájukba. Clariss az igazak álmát aludta. Amint beléptem a szobámba, azonnal visszahőköltem. Az ágyamon ott feküdt az a magazin a postaládából. Távozz tőlem!... Köszi. Álmodj szépeket.

Leheveredtem a kedvenc ágyneműmre, kicsit meggyúrtam a párnám és belelapoztam a "Hogyan keress friss kirúgottként munkát" alcímet viselő napilapba.. Az első oldalon rögtön rám vigyorgott egy elegánsan öltözött "irodai alkalmazott". Hófehér, villanós fogak, élére vasalt ing, dizájnos nyakkendő.. Mintha csak egy filmből lépett volna elő. " Ne csüggedjen, nálunk mindig a legfrissebb munkaajánlatokat találja! Kollégáink telefonon tájékozódnak a hirdetések hitelességét illetően. Bizalommal forduljon hozzánk. Megtaláljuk a legmegfelelőbb munkát az ön számára." Micsoda bemutatkozás.. Szinte pátoszos könnyek között, tapsolva ünnepeltem őket... Lapoztam és integető emberek tömege fogadott.
" Minden jót kíván az Álláskereső guru"!" Máris belevetem magam a böngészésbe. Nem, nem,...csinos pincérlányokat keresünk..., pultos csajt... erős fizikumú férfit... az adott munkában tapasztalatot szerzett személyt...nem, nem, nagyon nem!... 100 oldalas és már a felénél is túl vagyok. Nem várt vendég zavarta meg a figyelmemet. Béke!?? Te meg honnan pottyantál ide? Hol voltál egész álló nap? Mit is gondolok, nem tud válaszolni...
Most nem érek rá veled foglalkozni, épp munkát keresek.... Egy ideig bámulta az egyik oldalt, majd aki jól végzi dolgát, egyszerűen odapisilt! Hé, te! Mit csinálsz?? Most nézd meg, minden csupa Béke lett... Ahhoz képest, hogy milyen aranyos vagy, elég nagy galibát tudsz okozni... Száríthatom meg... Most meg mit nevetsz? Azt hiszed ez olyan mókás? Még a végén felébreszted a szomszéd szobában alvót... Nem tudja, hogy társat kaptam... Egész karrierem során egyedül dolgoztam, erre rám sóznak egy olyasfajtát, mint te. Ez sem véletlen... Úgy tűnik már valamelyest olvasható.... Ennyi, végeztem vele. Nincs semmi érdekes közöttük.... Mit mutogatsz a farkaddal? Mindegy is... megszomjaztam, várj meg itt, amíg visszatérek. Ha el mersz mozdulni, száműzlek! Nem tartott sokáig a jó magaviselete... Mire a szobába léptem, éppen a magazint harapdálta. Nem hiszem el! Relax Addy... Úgyis hasztalan volt... Leültem az ágy szélére és elgondolkodtam. Mit kezdjek most magammal? Se lakásom, se munkám... Legalább családom még van. Meg ez a kis ördög itt mellettem. Azonnal a párna mögé rejtőzött és onnan nézett. Várjunk csak! Olyan furcsa a hátsó borító. Mintha nem is egy lapból állna, hanem össze lenne ragadva kettő.. Milyen igazam volt. Megkerestem apu régi levélvágó kését, mert hát ki tudja...
Óvatosan felvágtam a szélénél és... Ez meg mi a jó fene? Alatta találtam egy fecnit. Az egyik oldalán a címük, a másikon a cég neve szerepelt. Ez valami névjegykártya féleség akar lenni? Elég viharvert szegény... Ugye selyem majom?? Először a boríték, most meg ez... Nem nagyon ismerem a környéket, de kíváncsivá tett... Fel is hívom ezen a számon. Hatos, vagy nyolcas? Egyszerre rövidlátó lettem? Clar "kiütötte" magát, Edward meg most jön fel az emeletre... Mit csinálhatott ennyi ideig? Ja.. már emlékszem.. Kényes ügy.. Ki ráz a hideg.. Elment az ajtóm mellett és visszatolatott. Felvonta a szemöldökét, rámutatott a hálószobájukra, aztán az ujjával elfűrészelte a nyakát. Úgy sem tudja meg... Tátogtam neki. Egy vállrántással elintézte a dolgot és tovább sétált. Előkaptam a telefonomat és bepötyögtem a számokat. Kicseng.. Jó jel...Vonalban voltam.. Egy mély hang szólt bele. Pár mondat után szétkapcsolt... "- Szóval megtalálta a mi kis ajándékunkat... Gratulálok Mr. Rock!...Mindig nézzen hátra, mert ott van a helyzet megoldása..." Tudják ki vagyok, talán azt is, hogy éppen hol tartózkodom. Veszem a kabátomat és útnak indulok.. Vacsorára itthon leszek. A mobilom gps-e egy külső kerületre mutatott. Nesze nekem... Most aztán sűrűn mögém fogok nézni... Talán egy busz, ha járt arra, de kösz, inkább gyalog teszem meg ezt a távolságot... Milyen jó, hogy át kellet szelnem a várost, ezért az utcáért... Sehol egy ember? Kérek egy spagetti western stílusú aláfestő zenét! Néztem a házszámokat, de egy idő után elvesztettem a fonalat. Nincs ilyen! Találomra kiválasztottam egy kétemeletes épületet. Az ablakokat mocsok és por borította, a felső szinten redőnyök takarták el a belső tereket. Három csengő van a kapcsolón, ezek közül egyik sem az. Ne szórakozzatok velem! Válaszként recsegő, ropogó hangot adott ki magából. Az ajtó kitárult, én meg beslisszoltam. Lift? Tettem vele egy próbát. Megnyomtam a kettest és vártam. Ja igen, a rácsot be kell húzni! Nagy nehezen megindult felfelé. Most meg mért állt meg? Hahó valaki! Teszteltek nagyokosok? Ilyen tempóban sohasem érek fel a másodikra! Minek is tépem a szám... Üres az egész kóceráj... Csoda, hogy a villanyt még nem kötötték ki. Vissza az elsőre! Ez nem mozdul! Már kezdtem feladni, amikor hirtelen megindult és megérkeztem a végállomásra. Szemben csak egy ajtó állt. Nyikorogva kinyílt és egy fekete alakot láttam mögötte. Besétáltam, a bejárat meg becsapódott mögöttem. Milyen szép iroda! Minden flottul a helyén van. Az asztalon irathalmaz várta a munkára vágyót. A tapéta régimódi, múlt századi mintákat hordozott magán. Cigi füstöt éreztem a közelből. Köhintettem egyet. Az ablak előtti Karos székben megmozdult valaki... " - -- - Köszöntöm az irodánkban, uram. Örülünk, hogy minket választott. - Nem úgy volt, hogy maguk akartak engem? Kuncogás törte meg a beszélgetésünket. - Ohh mister Rhock.. Miszoda kis, hogy is mondják, s'il vous plait? Áhh még vann.. Maga egy igázi huhmorzshák! - Ne is foglalkozzon vele, Adam. Három "ember" sziluettje tűnt fel a sötétből. Mindannyian... olyan... Talán 1m magasak lehettek, nem több. A középső, feltehetőleg a főnök, felnézett és ezzel fel is fedte a kilétüket. Atya... Nem, nem ez lehetetlen. Szemei mandula vágásúak voltak. Bőre szürkéskék árnyalatú. - Kedves úriembernek látszik. Modorom és neveltetésem megköveteli, hogy kezemet nyújtsam ön felé. A nevem Oscar. Látom ledöbbent a látványomtól. Kérem foglaljon helyet. Csak tessék. 
Legalább 10 percig  néztem az asztal szélét és nem mozdultam. Még a fejemet sem mozdítottam meg... Na most engem is kivert a hideg veríték. A vállamra helyezte valamelyikük a kezét... Majdnem felsikoltottam. Aztán eszembe jutott Mr. Circus.. Hátra fordítottam a fejemet és a szemébe néztem. - Ich bin Ulrich. --- - Örvendek! Magam sem gondoltam volna, de kezet fogtam vele. Maguk idegenek! - Káprázatos felfedezés, Mr. Rock. - Tehát összegezzük! Egy amerikai, egy német és egy francia! - Francois vagyok! Oscar, Ulrich és Francois... Mhost meg minh ghondolkodhát? - Ja-ja biztósan kezdőbetűk! - U.F.O... Ez még viccnek is rossz... - Francois kívül senki sem olyan ütődött természetű, Mr. Rock.. - Elmegyek! - Vigyázni, kint veszély lesni magát! - Az ön helyében nem lenne merszem hozzányúlni ahhoz a kilincshez. - Akkor kinyitom az ablakot! - Uraim! Kérem feküdjenek vízszintes pozícióba! - Tornázni készülnek? - Lhe a földreh , Monsieur! Piros kis pont jelent meg a mellkasomon. Ezek tényleg nem vicceltek! Olyan hasast dobtam, hogy még a szomszéd utcában is hallották a jajgatásomat! Pillanatok múlva golyó ütötte át az ablakot... - Kérem kússzon oda és húzza le a redőnyt azzal madzaggal.. Köszönjük. - Mit tegyek? - El fogadni munka ajánlatunk! - Ulrich-nak igaza van, kedves uram. A szoba növény mellett talál egy aktatáskát. Hozza ide és nyissa ki. - Milyen pihe könnyű. Micsoda kütyü. - Lhátom meggyőhztük. - Mi a dolgom? - Ez egy idővisszaugró! - Hogy micsoda? - Egyszerűbben időgép, uram. Higgyen nekünk! - Hová kell mennem? - Képzelje el... vissza a múltba.. Arra az időpontra, amikor elbocsájtották az állásából! - Maguk végig követtek? Nem, mintha lebecsülném a képességeiket... - Erősítse az övére, itt van a használati utasítás. Ne feledje, nem szabad, hogy megsérüljön!... - Itt helyben működik? - Báhrhol, Monsieur! Beállítottam a leírás alapján és megnyomtam a középső gombot. Mintha valami távirányító lett volna. Visszatekert a megfelelő jelenethez... Ott álltam, napokkal korábban... Magamtól is rájöttem, hogy mi a feladatom. Meg kell tudnom miért rúgtak ki és talán még meg menthetem...Anne-t...