Adam Rock kalandjai
8. fejezet
Furcsa álmok sűrűjében tengődött Adam, miközben fogalma sem volt arról, hová is került.
- Apa! Üvöltötte torkaszakadtából, miután felriadt és abból a lendületből fel is pattant volna, de egy, a kezére került bilincs, megakadályozta a "szökésben". Teste visszacsapódott, koponyája hátsó felével lefejelte a falat.
- Hogy a rossz seb vinné el! Hirtelen megszédült, kettős látása a fából ácsolt padhoz "szegezte". Lassan újra észhez tért és gyorsan körülvizslatott. Egy hosszú folyosó állt előtte, se jobbra, se balra nem látott egy lelket, sőt még más bútoralkalmatosságot sem. A falakon egy - két megtépázott plakát nézett vele szembe. Annyira régiek és kopottak voltak, hogy lehetetlen volt leolvasni róluk bármit is. És az a szag!
~ Mikor szellőztettek itt utoljára? Tűnődött magában, közben a belső tér hátsó felében villódzó lámpái kialudtak. ~ Ez most valami vicc akar lenni? Vagy lassan az összes kiég és a nagy sötétségben elém áll, maga a gonosz?
- Khm.. Uram! A szíve majd kiugrott a helyéről, amint meghallotta ezt a rekedtes, mélyről jövő hangot. Óvatosan felnézett és meglátta a végzetét. Egy aggastyán állt felette, kezei hátrakulcsolva, nyakkendője szög egyenesen középre helyezve, bézsszínű ing, rajta kötött mellény. Szemét egy fekete keretes szemüveg mögé rejtette. Nadrágja élre vasalva, fekete lábbelije tisztára csutakolva.
- Ön, meg kicsoda, ha szabad kérdeznem? Szegezte szavait, kissé remegve az idős ember felé.
- Ne kéresse magát, adja a kezét, hadd nézzem, mit is tehetek ezzel az apró problémával. Nézegette, vizsgálgatta, végigsimította ujjbegyét a kulcs lyukán.
- Áh!... Ez semmiség, kérem szépen. Benyúlt a felsője belső részéhez és elővett egy, körülbelül huszonöt zárnyitót tartalmazó fémkarikát. Fiatal barátunk annyira ledöbbent, hogy be is nyomta szunyát. Mire felocsúdott, az ismeretlen alaknak már nyoma sem volt.
- Végre szabad vagyok! Felállt, kinyújtózott, kicsit megmozgatta a végtagjait. ~De merre az arra? Így hát vett egy nagy levegőt és megcélozta a sötétbe burkolózott részt. Annyira egybefolyt minden, hogy fel sem tűnt neki az elágazás. Az egész folyosórendszer egy sémára épült. Mindenütt dohányfüsttel sárgított falak, a padlózat nem márvány, hanem fa, abból is valami korhadó fajta.
~Ennél jobban fel sem tudnám magamra hívni a figyelmet! Mit is gondolok, hiszen, ha emlékeim nem csalnak, engem valaki idehozott.
Úgy érzem, kezdek megőrülni idebent. Van erre valami mosdóféleség, vagy esetleg egy italautomata? Tíz perc sem telt el, hosszú sétája meghozta gyümölcsét.
- Na végre! Ezen hol kell bedobni az aprót? Várjunk csak! Ez a roncs nincs is bedugva. Odanyúlt a földön heverő kábelhez és beillesztette a helyére. A konnektor szikrákat szórt, majd durrant egyet. Az automatának látszó doboz eleje kinyílt, mint egy ajtó és mögötte megpillantott egy kicsi, pókhálókkal tarkított alagutat. Zseblámpa híján csak tapogatózva közlekedhetett, de így is sikerült kikecmeregnie belőle. Ledöbbent attól, amit ott látott. Egy laboratórium féleségbe érkezett. Az asztalokon régi dokumentumok hevertek szanaszét. A polcokon kémiai üvegcsék sorakoztak szépen, katonás sorrendben. Hatalmas képernyő meredt rá, alatta billentyűk ezrei. De volt valami, ami még ennél is jobban "elkábította". A szoba közepén állt egy fémhenger, körülbelül 2 méter magas. A tetejével különböző színű és vastagságú kábelek érintkeztek. Az alja valamiféle emelvényen állt. 4 fokos lépcső vezetett egy normál méretű, üveglap nélküli "bejárathoz". Se kilincs, sem pedig kulcshoz illeszkedő vágatot nem talált rajta. Gondolt egyet és beleolvasott az előtte elterülő, lexikon hosszúságú lapkötegekbe.
- Biztosan találok erről valamiféle információ morzsát. Bármi is ez az "izé", okuk volt rá, hogy ide rakták. Félóra alatt átnyálazott két dossziét.
- Ez így borzasztóan lassú. Legalább lenne megszámozva, vagy ráfirkantva valami jel, logó, egy pecsét, bármi, ami előrébb lendítheti a "nyomozást". Már kezdte feladni, amikor is rálelt egy nyomra. A nagy masina tervrajza és különböző kódok, feljegyzések.
Valamit értett belőlük, de a többsége tudományos hablatynak hatott. - Az én egyszerű, de nagyszerű elmém számára nem készült leírás? Na jó! Elég.. Megpróbálom bekapcsolni azt a számítógépet. Az már biztos, hogy amaz vezérli ezt itt. Most már átérzem, hogy milyen lehet egy próbarepülés. Csak nem repítem a levegőbe ezt a helyet.
Amit megtanultam az az, hogy a piros gombot sohasem szabad lenyomni. De itt nincs semmiféle ilyesmi, még átlátszó, műanyag burkolat alatt sem. Az ábécé betűjének összes lehetséges variánsa fel van"sorolva". Viszont vannak, kifejezetten "különlegesebb" karakterek.
Ábrák... Hogy is hívják a szerkezetet? Á, meg van. Vivus machina... Latin! Hát persze... Nem sokan tudnak már manapság a holt nyelven.
Alá pedig ide van ragasztva egy széljegyzet. _Proto_...
Talán prototípus? De minek a korai verziója? Valami lesz bent, abban batár nagy fémhalmazban. A fene vigyen el! Ököllel rácsapott néhány billentyűre és a falon lévő kijelző felvillant. Csak ennyi lenne? Csapjunk a közepébe és máris működik? Ugyanazon a nyelven van feltüntetve minden egyes cím. Mappák, almappák, dokumentumok. Úgy érzem, hogy ma és holnap itt alszom... De először is működésre bírom a "kalickát". Képek nélkül nehezen találok rá. Akad itt valahol egy szótárkönyv? Nyilván azok, akik működtették ezt a helyet, rendelkeztek egyfajta nyelvérzékkel. Benyúlt a zsebébe és elővette a telefonját. Én, hülye... Meg sem néztem, hogy hány óra van.... A kutatás utáni éhségem hatalmas méreteket öltött.. Térerő meg nuku.
Talán még a világhálóra fel tudok csatlakozni. Add, hogy legyen annyi egyenlegem. Ez az! Akkor kezdjük is. Fém hulladék... metallum extremitas. Ignorál. Henger... Cylindrus... Nem jó.
Talán, ha... á, az képtelenség. Ennyire könnyű lenne? Nincs mit veszítenem. Prototípus.. Exemplar. Semmi válasz. Ciripelés hangját hallotta, s mintha mozgolódni kezdett volna valami a háttérben. A mögötte álló "alkotás" életre kelt. Füst gomolygott belőle, majd leállt... és ami eddig zárva volt, most kitárult. Egy lépés, majd még egy. ~ Mi a?? Vörösen izzó szempár nézett vele farkasszemet. Fegyverért nyúlt, de későn. Az a valami felkapta és a falnak szorította.
- Ki vagy, emberi életforma?
Hiába ismételgette a becses nevét, nem jutott vele előbbre. Pofán akarta vágni, hátha.. Amint odaérintette a tenyerét, a "célpont" megrázta magát, majd elengedte hősünket. Térde ereszkedett és most már jól látszódott mivolta. Egy robot. De a mozgása és a beszéde majdnem olyan, mint a földieké.
- Sajnálom, gazdám. Nem tudtam, hogy utódod akad. S most itt áll előttem, én meg bocsánatáért esedezem. Mondd, kisember, meg tudsz nekem bocsátani? Szörnyű, amit tettem. Vétkeztem az előírással szemben.
- Most már végképp összezavartál... Ne félj tőlem, nem bántalak. Csupán kíváncsiságom hajtott.
- Adam Rock. Ezentúl hűen szolgállak, akár életemmel is fizetek a tiedért cserébe.
- Ne beszélj butaságokat. Nem tartozol semmivel. De mondd... ki vagy te és miért zártak be oda?
- Engem csak egyféleképpen szólítottak hajdanán. Azzal a szóval bélyegeztek, mellyel most feltámasztottál.
- Tudod mit? Akkor legyen a neved... PROTO! A teremtmény elmosolyodott, majd felállt és átölelte a fiút.
- Köszönöm.
- Barátok? Máris nyújtotta kezét a felszabadított felé.
- és Társak!
- Hát legyen...
- Mester!
- Ne hívj így... egyszerűen csak Addy....
- Ahogy óhajtod.
- Nincs ínyemre az ilyesfajta beszédstílus. Na majd megtanítalak pár finomságra.
- Azalatt az idő alatt, míg ebben a kapszulában "raboskodtam", folyamatosan frissítettem az adattáramat. Mostanra már beszélem az összes létező nyelvet...Sőt még az egyes szlengekkel is megismerkedtem.
- Akkor mire ez a "hivatalos" dialektus?
- A jó modor volt az első, melyet a fejembe vertek, mielőtt..
- Igen? Folytasd csak, bátran.
- ...Véglegesen ebbe a tartályba kerültem... Szóval hadilábon állsz a latin nyelvvel. Ebben segíthetek. Se perc alatt átböngészem azokat ott és választ kapsz a kérdéseidre.
- És az adatbázis?
- Azzal most ne törődj.
- Rendben, te voltál itt előbb. Te tudod jobban, hogy mit illik.
Amíg újdonsült barátja olvasgatott, Adam elindult, hogy némi folyadékhoz jusson.
- Tudom, már annyiszor hallottad. A folyosó végén, balra.
- Gondolatolvasó is vagy?
- Kicserepesedett a szád. A vízhiány jele.
- Te mindent alaposan megfigyelsz.. Ez tetszik.
- Mire visszaérsz, már kész infókkal várlak.
~ Valaki kicserélte a kiégett izzókat... Biztosan a kisöreg bóklászott errefelé és úgy gondolta, miért ne? Teljesen logikus, hogy égőpárokat hord magánál a mellényzsebében...
~Három ajtó, három különböző szimbólum. Az első kettőt könnyedén felismertem, de az utolsó... Egy, rövidebbik oldalán álló téglalap, alatta csúcsától megfosztott háromszög. Mindez ébenfekete színben.Kézfejem remegni kezdett... Mintha egy külső erő mozgatná, elindult a kilincs irányába. Tehetetlennek éreztem magam, a csábítás mégis magával rántott... Megfogtam a fémgolyót és...
- Bátor vagy, mit ne mondjak...
~ Megállt bennem az ütő... Ez az orgánum... A gúny pokla..
- Megleptelek? Nyuszika... Netán félsz tőlem?
~Éreztem, ahogyan az erek kidüllednek ökölbe szorított kézfejemen.
- Csak nem ideges vagy? ~ Megérintette a vállamat...
~ Gondolkodj, mielőtt cselekszel... Na jó..
- Legutóbb az esőben... Elzavartalak.. Most pedig... Megkapod ami végre jár neked.. ~ Megfordultam és visszakézből az arca felé lendítettem megkeményedett fegyverem... De nem volt ott senki... Csak én, dühbe gurulva..
- Na de kérem! A folyosó másik szegletében ott állt az öreg úr... Legyintett egyet és tovább sétált... Az első mosdókagylóhoz rohantam és hideg vízben megmostam az arcomat... ~ Végre.. Mint aki félnapja a sivatagban rekedt... Pohár híján két, összeérintett tenyerem szolgált folyadéktartóként... Minden cseppje áldás...
~ Ő ott... Bent abban a kis lyukban... Számít rám... Nem tudom, hogy kihez beszélt.. De ennek a helynek köze van ahhoz az alakhoz... Nem emlékszem pontosan... Talán fekete ruhában fogadott... Elrabolt..Hol van a borítékom?? Ismerhette... Apu.. Még mit titkoltál el előlünk?
- Apa! Üvöltötte torkaszakadtából, miután felriadt és abból a lendületből fel is pattant volna, de egy, a kezére került bilincs, megakadályozta a "szökésben". Teste visszacsapódott, koponyája hátsó felével lefejelte a falat.
- Hogy a rossz seb vinné el! Hirtelen megszédült, kettős látása a fából ácsolt padhoz "szegezte". Lassan újra észhez tért és gyorsan körülvizslatott. Egy hosszú folyosó állt előtte, se jobbra, se balra nem látott egy lelket, sőt még más bútoralkalmatosságot sem. A falakon egy - két megtépázott plakát nézett vele szembe. Annyira régiek és kopottak voltak, hogy lehetetlen volt leolvasni róluk bármit is. És az a szag!
~ Mikor szellőztettek itt utoljára? Tűnődött magában, közben a belső tér hátsó felében villódzó lámpái kialudtak. ~ Ez most valami vicc akar lenni? Vagy lassan az összes kiég és a nagy sötétségben elém áll, maga a gonosz?
- Khm.. Uram! A szíve majd kiugrott a helyéről, amint meghallotta ezt a rekedtes, mélyről jövő hangot. Óvatosan felnézett és meglátta a végzetét. Egy aggastyán állt felette, kezei hátrakulcsolva, nyakkendője szög egyenesen középre helyezve, bézsszínű ing, rajta kötött mellény. Szemét egy fekete keretes szemüveg mögé rejtette. Nadrágja élre vasalva, fekete lábbelije tisztára csutakolva.
- Ön, meg kicsoda, ha szabad kérdeznem? Szegezte szavait, kissé remegve az idős ember felé.
- Ne kéresse magát, adja a kezét, hadd nézzem, mit is tehetek ezzel az apró problémával. Nézegette, vizsgálgatta, végigsimította ujjbegyét a kulcs lyukán.
- Áh!... Ez semmiség, kérem szépen. Benyúlt a felsője belső részéhez és elővett egy, körülbelül huszonöt zárnyitót tartalmazó fémkarikát. Fiatal barátunk annyira ledöbbent, hogy be is nyomta szunyát. Mire felocsúdott, az ismeretlen alaknak már nyoma sem volt.
- Végre szabad vagyok! Felállt, kinyújtózott, kicsit megmozgatta a végtagjait. ~De merre az arra? Így hát vett egy nagy levegőt és megcélozta a sötétbe burkolózott részt. Annyira egybefolyt minden, hogy fel sem tűnt neki az elágazás. Az egész folyosórendszer egy sémára épült. Mindenütt dohányfüsttel sárgított falak, a padlózat nem márvány, hanem fa, abból is valami korhadó fajta.
~Ennél jobban fel sem tudnám magamra hívni a figyelmet! Mit is gondolok, hiszen, ha emlékeim nem csalnak, engem valaki idehozott.
Úgy érzem, kezdek megőrülni idebent. Van erre valami mosdóféleség, vagy esetleg egy italautomata? Tíz perc sem telt el, hosszú sétája meghozta gyümölcsét.
- Na végre! Ezen hol kell bedobni az aprót? Várjunk csak! Ez a roncs nincs is bedugva. Odanyúlt a földön heverő kábelhez és beillesztette a helyére. A konnektor szikrákat szórt, majd durrant egyet. Az automatának látszó doboz eleje kinyílt, mint egy ajtó és mögötte megpillantott egy kicsi, pókhálókkal tarkított alagutat. Zseblámpa híján csak tapogatózva közlekedhetett, de így is sikerült kikecmeregnie belőle. Ledöbbent attól, amit ott látott. Egy laboratórium féleségbe érkezett. Az asztalokon régi dokumentumok hevertek szanaszét. A polcokon kémiai üvegcsék sorakoztak szépen, katonás sorrendben. Hatalmas képernyő meredt rá, alatta billentyűk ezrei. De volt valami, ami még ennél is jobban "elkábította". A szoba közepén állt egy fémhenger, körülbelül 2 méter magas. A tetejével különböző színű és vastagságú kábelek érintkeztek. Az alja valamiféle emelvényen állt. 4 fokos lépcső vezetett egy normál méretű, üveglap nélküli "bejárathoz". Se kilincs, sem pedig kulcshoz illeszkedő vágatot nem talált rajta. Gondolt egyet és beleolvasott az előtte elterülő, lexikon hosszúságú lapkötegekbe.
- Biztosan találok erről valamiféle információ morzsát. Bármi is ez az "izé", okuk volt rá, hogy ide rakták. Félóra alatt átnyálazott két dossziét.
- Ez így borzasztóan lassú. Legalább lenne megszámozva, vagy ráfirkantva valami jel, logó, egy pecsét, bármi, ami előrébb lendítheti a "nyomozást". Már kezdte feladni, amikor is rálelt egy nyomra. A nagy masina tervrajza és különböző kódok, feljegyzések.
Valamit értett belőlük, de a többsége tudományos hablatynak hatott. - Az én egyszerű, de nagyszerű elmém számára nem készült leírás? Na jó! Elég.. Megpróbálom bekapcsolni azt a számítógépet. Az már biztos, hogy amaz vezérli ezt itt. Most már átérzem, hogy milyen lehet egy próbarepülés. Csak nem repítem a levegőbe ezt a helyet.
Amit megtanultam az az, hogy a piros gombot sohasem szabad lenyomni. De itt nincs semmiféle ilyesmi, még átlátszó, műanyag burkolat alatt sem. Az ábécé betűjének összes lehetséges variánsa fel van"sorolva". Viszont vannak, kifejezetten "különlegesebb" karakterek.
Ábrák... Hogy is hívják a szerkezetet? Á, meg van. Vivus machina... Latin! Hát persze... Nem sokan tudnak már manapság a holt nyelven.
Alá pedig ide van ragasztva egy széljegyzet. _Proto_...
Talán prototípus? De minek a korai verziója? Valami lesz bent, abban batár nagy fémhalmazban. A fene vigyen el! Ököllel rácsapott néhány billentyűre és a falon lévő kijelző felvillant. Csak ennyi lenne? Csapjunk a közepébe és máris működik? Ugyanazon a nyelven van feltüntetve minden egyes cím. Mappák, almappák, dokumentumok. Úgy érzem, hogy ma és holnap itt alszom... De először is működésre bírom a "kalickát". Képek nélkül nehezen találok rá. Akad itt valahol egy szótárkönyv? Nyilván azok, akik működtették ezt a helyet, rendelkeztek egyfajta nyelvérzékkel. Benyúlt a zsebébe és elővette a telefonját. Én, hülye... Meg sem néztem, hogy hány óra van.... A kutatás utáni éhségem hatalmas méreteket öltött.. Térerő meg nuku.
Talán még a világhálóra fel tudok csatlakozni. Add, hogy legyen annyi egyenlegem. Ez az! Akkor kezdjük is. Fém hulladék... metallum extremitas. Ignorál. Henger... Cylindrus... Nem jó.
Talán, ha... á, az képtelenség. Ennyire könnyű lenne? Nincs mit veszítenem. Prototípus.. Exemplar. Semmi válasz. Ciripelés hangját hallotta, s mintha mozgolódni kezdett volna valami a háttérben. A mögötte álló "alkotás" életre kelt. Füst gomolygott belőle, majd leállt... és ami eddig zárva volt, most kitárult. Egy lépés, majd még egy. ~ Mi a?? Vörösen izzó szempár nézett vele farkasszemet. Fegyverért nyúlt, de későn. Az a valami felkapta és a falnak szorította.
- Ki vagy, emberi életforma?
Hiába ismételgette a becses nevét, nem jutott vele előbbre. Pofán akarta vágni, hátha.. Amint odaérintette a tenyerét, a "célpont" megrázta magát, majd elengedte hősünket. Térde ereszkedett és most már jól látszódott mivolta. Egy robot. De a mozgása és a beszéde majdnem olyan, mint a földieké.
- Sajnálom, gazdám. Nem tudtam, hogy utódod akad. S most itt áll előttem, én meg bocsánatáért esedezem. Mondd, kisember, meg tudsz nekem bocsátani? Szörnyű, amit tettem. Vétkeztem az előírással szemben.
- Most már végképp összezavartál... Ne félj tőlem, nem bántalak. Csupán kíváncsiságom hajtott.
- Adam Rock. Ezentúl hűen szolgállak, akár életemmel is fizetek a tiedért cserébe.
- Ne beszélj butaságokat. Nem tartozol semmivel. De mondd... ki vagy te és miért zártak be oda?
- Engem csak egyféleképpen szólítottak hajdanán. Azzal a szóval bélyegeztek, mellyel most feltámasztottál.
- Tudod mit? Akkor legyen a neved... PROTO! A teremtmény elmosolyodott, majd felállt és átölelte a fiút.
- Köszönöm.
- Barátok? Máris nyújtotta kezét a felszabadított felé.
- és Társak!
- Hát legyen...
- Mester!
- Ne hívj így... egyszerűen csak Addy....
- Ahogy óhajtod.
- Nincs ínyemre az ilyesfajta beszédstílus. Na majd megtanítalak pár finomságra.
- Azalatt az idő alatt, míg ebben a kapszulában "raboskodtam", folyamatosan frissítettem az adattáramat. Mostanra már beszélem az összes létező nyelvet...Sőt még az egyes szlengekkel is megismerkedtem.
- Akkor mire ez a "hivatalos" dialektus?
- A jó modor volt az első, melyet a fejembe vertek, mielőtt..
- Igen? Folytasd csak, bátran.
- ...Véglegesen ebbe a tartályba kerültem... Szóval hadilábon állsz a latin nyelvvel. Ebben segíthetek. Se perc alatt átböngészem azokat ott és választ kapsz a kérdéseidre.
- És az adatbázis?
- Azzal most ne törődj.
- Rendben, te voltál itt előbb. Te tudod jobban, hogy mit illik.
Amíg újdonsült barátja olvasgatott, Adam elindult, hogy némi folyadékhoz jusson.
- Tudom, már annyiszor hallottad. A folyosó végén, balra.
- Gondolatolvasó is vagy?
- Kicserepesedett a szád. A vízhiány jele.
- Te mindent alaposan megfigyelsz.. Ez tetszik.
- Mire visszaérsz, már kész infókkal várlak.
~ Valaki kicserélte a kiégett izzókat... Biztosan a kisöreg bóklászott errefelé és úgy gondolta, miért ne? Teljesen logikus, hogy égőpárokat hord magánál a mellényzsebében...
~Három ajtó, három különböző szimbólum. Az első kettőt könnyedén felismertem, de az utolsó... Egy, rövidebbik oldalán álló téglalap, alatta csúcsától megfosztott háromszög. Mindez ébenfekete színben.Kézfejem remegni kezdett... Mintha egy külső erő mozgatná, elindult a kilincs irányába. Tehetetlennek éreztem magam, a csábítás mégis magával rántott... Megfogtam a fémgolyót és...
- Bátor vagy, mit ne mondjak...
~ Megállt bennem az ütő... Ez az orgánum... A gúny pokla..
- Megleptelek? Nyuszika... Netán félsz tőlem?
~Éreztem, ahogyan az erek kidüllednek ökölbe szorított kézfejemen.
- Csak nem ideges vagy? ~ Megérintette a vállamat...
~ Gondolkodj, mielőtt cselekszel... Na jó..
- Legutóbb az esőben... Elzavartalak.. Most pedig... Megkapod ami végre jár neked.. ~ Megfordultam és visszakézből az arca felé lendítettem megkeményedett fegyverem... De nem volt ott senki... Csak én, dühbe gurulva..
- Na de kérem! A folyosó másik szegletében ott állt az öreg úr... Legyintett egyet és tovább sétált... Az első mosdókagylóhoz rohantam és hideg vízben megmostam az arcomat... ~ Végre.. Mint aki félnapja a sivatagban rekedt... Pohár híján két, összeérintett tenyerem szolgált folyadéktartóként... Minden cseppje áldás...
~ Ő ott... Bent abban a kis lyukban... Számít rám... Nem tudom, hogy kihez beszélt.. De ennek a helynek köze van ahhoz az alakhoz... Nem emlékszem pontosan... Talán fekete ruhában fogadott... Elrabolt..Hol van a borítékom?? Ismerhette... Apu.. Még mit titkoltál el előlünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése